Minden más lett...

Minden más lett, mióta nem vagy itten,

Arcomon könnyek peregnek csendben.

A nappalok is fáradt szürkének tűnnek,

Csak az álmok s vágyak nem szűnnek.

Miért jobb, ha megfutamodsz mindig,

Búsan nézek körbe, csend hatol szívig.

Szinte fáj a némaság, egyedül vagyok,

S kiáltanék utánad, de már nem tudok.

Minden más lett, csak az óra hallik néha,

Reménykedem, a szíved talál újra vissza.

Szerettelek, s azt mondtad szeretsz még,

De hogy itten maradj, nem látod értelmét.

Nem értelek miért mentél el, szerettelek,

Mi nem volt jó, vagy kevés voltam neked.

Nem válaszoltál soha, ha én kérdeztelek,

Elvittél minden álmot tőlem, amit lehetett.

Nagyon fáj, tudom az élet megy tovább,

De képtelen vagyok, nem gondolni rád.

Hiányzol testemnek, szomorú lelkemnek,

De te porba tiportad, szerelmes szívemet.

Még most is gyakran sírva ébredek fel éjjel,

Próbálok feledni, ezzel az összetört szívvel.

De szüntelen csak rád gondolok mindig,

Éjjelente millió gyertya mi leégett csonkig.

Életviharában elmentünk egymás mellett,

Elmentél, mondtad neked menned kellett.

Elfogadtam döntésedet, hidd el nagyon fáj,

Szívemet mióta elmentél, bezártam örökre már.

Budapest. 2021. 09. 23.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !