Fehér s fekete

Voltam én rossz is, jó is nem tagadom,

Hogy miből állt senkinek nem taglalom.

Ma bátorság, hogy jó legyen az ember,

Ebben a szívtelen világban, az nem kell.

Próbálok jót tenni, de sokszor oly nehéz,

Mikor irigyek, gonoszak jönnek te feléd.

Bár tudná mindenki, hogy a lelke sínyli,

Hisz hiába hajtja a pénzt, át nem viheti.

Anyagiasak az emberek s lelketlenek,

Ha tudnák hogy, pénz nem menti meg.

Immár az embernek a jobbik oldala is,

Oly gonosz lett már s nem gondolkozik.

Hiába kapta az ember az észt s szívet,

Ha már nem használja, így semelyiket.

Miközben a lelkizős ember szíve vérzik,

Rossz emberek gonoszul ezt nem nézik.

Belefáradtam abba folyton jó legyek én,

Nem találom már helyem, világ közepén.

Persze hibáztam én is eleget, megbántam,

De rossz akarva tesz rosszat e világban.

Fehér és fekete, a lelked tán nem értette,

Jó és rossz, a világ csak ebből áll össze.

Mindennek van két pólusa, mert így a jó,

Ember jobb lenne ha szívvel gondolkozó.

Mert a napra is jön az éjszaka, s fordítva,

A rossznak is van jobbja és jobb angyala.

A gonoszban is van jó, csak is Isten látja,

Ezért van még ember, földön s a világba.

Budapest. 2021. 08. 17.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !