Gondolataimban

Mikor kiállok a tiszta égbolt alá,

Nézem a holdat és a csillagokat.

Eszembe jut pár emlék,

S elfog egy szomorú gondolat.

Volt benne nagyon jó,

Volt benne rossz és megható.

De nem is ez a lényeg,

Visszaemlékezni olyan jó.

Sorba veszem,

Eddig, mi meg történt velem.

Mert örültem minden jónak,

S a rosszat pedig feledem.

Az élet megy tovább,

Bármennyire is fáj.

Élni kell és szeretni,

Embernek maradni muszály.

Lassan rám telepszik,

A magány, s néha én is félek.

Nem vettem számításba sohasem,

Másnak mennyit érek.

Én, úgy is mindenkit szeretek,

Mi másnak is lehet öröm.

Ha ti is szerettek egy kicsit,

Ezt hálásan megköszönöm.

Budapest. 2021. 07. 29.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !