Mit üzen ...

Mit üzen a holnap, ha hallanám,

Mit üzen az ég csak láthatnám!

Mit üzennek nekem a csillagok,

Hisz oly bús és egyedül vagyok!

Ezer gondolat száguld fejemben,

Mitől ma, csak szomorúbb lettem.

S nem akarok jó lenni e világban,

Hisz néha ördöggel cimboráltam!

Láttam sok szépet, de több rosszat,

Voltam gonosz, de szeretnék jobbat!

Éltemben szeretni, ne halálomban,

tudjam meg, ki szeretett igazában!

Néha mikor nem tudok aludni éjjel,

Kimegyek s bámulok szerte széjjel.

Mikor a fényes tele holdra felnézek,

S még a kedves arcodra emlékszek.

Egykor, együtt nevettünk és sírtunk,

Életünkben nagy csatákat vívtunk.

De lelked már szárnyakat kapott,

Lelked tovább él, de tested halott.

Olyant mint te voltál, olyan, nincsen,

De lehet az életben még egy kincsem.

Ha megtalál engemet, aki szeretni fog,

Hajnalonként, szemem csak reá ragyog.

Felnézek az égre, mosolyogni kéne,

Felhőkön járok s festem őket kékre.

Mert mit üzent az ég nekem, hallom.

Szerelmet szívemnek, de én vállalom!

Budapest . 2021. 03. 23.

Saját szerzemény szerzői jogok fenntartva !