Remény

Fáradt vagyok és te oly messze vagy,

Oly szomorú vagyok, az esti ég alatt.

Jó lenne ha itt lennél nekem s velem,

Ha átölelnél karoddal s fognád kezem.

Ha érezhetném azt, minden rendben van,

S elmerülni a két szemed barnaságában.

Érezni a szeretetet, kedvesen viszonozni,

Bár tudnánk az időt még újra visszahozni

Az idő bezzeg halad sajnos egyre szalad

De tudd várok rád én a csillagos ég alatt

Mert történjen is bármi hűen foglak várni

Lelkemmel szabadon s szeretnélek látni

Néha könnyezem, sóhajtva letörlöm én

Bús szemeimmel a csillagokra nézvén

Kívánva egyet, csak egyet had lássalak

Azt az egyet kívánom csak magamnak.

Az élet néha nem könnyű de szeretni jó,

Bizony sokszor gondolok rád, néha fájó.

Csak az tud úgy fájni ami igazi szeretet,

Ó történhet bármi, nem feledem nevedet.

Igaz hogy távol vagy de mégis oly közel,

De azt tudd, mindig a szívemben leszel.

Rád gondolok mikor a nap reggel felkel,

Akkor is ha eljő az éjjel és a hold kel fel.

Budapest. 2021. 01. 05.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm a versemre szánt idődet .