Csak egyszer...

Csak egyszer láthatnám, kit tartogat nekem a sors,

Lehet nincs is senki, ebben az életben olyan pont!

Csak egyszer érezhetném, a szája ízét a nyelvemen,

Kérhetne bármit tőlem, és én csak neki megteszem!

Bár csak láthatnám, huncut mosolyát mit felém küld,

Bár érezném, ahogy együtt dobban ritmusra szívünk!

Csak egyszer láthatnám, ahogy jön én felém az úton,

Egyszer érezném, szerelmét kívánva soha ne múljon!

Aztán egyszer ott állok, a víztükör hullámzik nagyon,

Elém toppan akit vártam egész életemben, egy napon.

Nem szóltunk, csak némán néztünk egymás szemébe,

De már tudtuk mindketten, világ most mehet a fenébe!

Csak ketten voltunk és senki más, én és ő a választott,

Hallottam s éreztem ahogy átölelt a fülembe sóhajtott!

Láthattam őt, a huncut mosolyát, a szemében a vágyat,

Éreztem szíve gyors verését és ahogy akarta a számat!

Oly finoman ölelt át s forróan így soha nem ölelt senki,

Éreztem ahogy ölel s csókol a karjában el fogok veszni.

Ekkor a víz felől jött egy éles hideg szél és felocsúdtam,

Akkor döbbentem rá, mint mindig én csak álmodoztam!

Budapest. 2020. 09. 08.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm a versemre szánt idődet!