Lovacskák

Szilajul vágtat egy lovas csorda,

Egyenesen lovagolnak le a tóra.

Szél lobogtatja a csodás sörényük,

Megtorpannak ha mennek feléjük.

Van köztük fehér, fekete és tarka,

Sok sok gyönyörű szép lovacska.

Szabadnak születtek és vadlovak,

Amit ember meg nem lovagolhat!

Ahogy vágtat a ménes, föld remeg,

Néha meg állnak egy egy hentereg.

A ménes mellett csikók szaladgálnak,

Kancáknak büszkesége és a nyájnak!

A vezetőjük egy csodás fekete mén,

Aki vezeti őket az erdő végtelenjén.

Kicsiket soha nem hagyják el s védik,

Ha veszély közeledik azt ők megérzik.

Csodálatos lények, mind összetartóak,

Család centrikusak, hűségesek a lovak!

Legszebb állatfaj ami a földön létezik,

Nem hiába emberek is nagyon szeretik.

Aki lovakat tart, és a szívét elrabolták,

Az ő életét mindenben megváltoztatják.

Ló egy nagyon nemes állat, tisztelni kell,

Tudnak azonosulni minden érintéseddel.

Ha ideges csak lágyan megsimogatod őt,

Te jelented neki a boldogságot, lélekerőt.

Iszonyúan tudnak szeretni és tiszta szívvel,

Ha kell bizony megvédenek saját testükkel.

Budapest. 2020. 01. 04.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm az idődet , ha olvastad a versemet!