Várj apa

Várj apa, még nem mondtam el neked,

Milyen nehéz volt az életem nélküled.

Várj apa, igen, lassan én is el indulok,

Oda, ahol boldogok a lelkek s angyalok.

Ó a lázadó szívem s lelkem összetört,

Az élet és a sors keményen meggyötört.

Nem tudok már önfeledten nevetni.

Miért? Miért engem kell megvezetni.

Oly sokan kihasználták örökölt jó szívemet,

Tudom, hogy ez a mentségem nem lehet.

De betelt az a bizonyos, félig teli pohár,

Hiányzol édesapám, s indulok hozzád már.

Budapest. 2022. 05. 25.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !