Véletlen ? Csoda ? Nem, ez a sors !

 

 

Íme egy rövidke történet arra, hogy milyen kicsi a világ és vannak csodák! Hát engedd be a csodát az életedbe!

De talán... minden találkozás egy kisebb csodának számít egyikük szemében, hiszen érzelmek vezérlik. Ha pedig kölcsönös az érzelem, az az igazi csoda!

 

Az alábbi történet pedig úgy kezdődött, hogy Mariettát elhagyta a férje. Szingli lett... 29 évesen! Hát ilyet… és jövőre betölti a 30 - at és nincs senkije … vén lány lesz...mondogatták neki!

 

A barátnői unszolták, hogy ugyan, ne sopánkodjon, majd lesz más de ismerkedjen! Az élet nem állhat meg, és Marietta még túl fiatal, gyermektelen és felettébb nagyon is csinos.

A barátok kiokosították, mit csináljon, hogy legyen udvarló. Így a facebookos oldalát át állítatták vele egyedülállóra! Írogattak neki sokan, de szomorúan tapasztalta ezek a,, pasik '' csak a szexre hajtanak!

 

Elmúlt az egész év, aztán a tavasz és nyárnak is már majdnem vége! Marietta még mindig szingli volt, senkit nem talált, aki komolyabban vette volna őt. Már már kezdte feladni. Egyik nap ahova szokott járni a parkba, egy férfi ült le a padra. Marietta a pad végén ült, a férfi pedig a másik felére háttal Mariettának. A telefonjukat nyomkodták mindketten.

 

Marietta a facebook beállításaként Mari néven irt egy férfival aki komoly szándékkal megismerkedne vele. Írogattak, és a férfi nevezzük Márknak, elmesélte a felesége rákban meghalt. Van egy lányuk ( Veronika ) aki kollégiumban van és Brüsszelben tanul, így már egy ideje egyedül él ő is. Elmondta hogy, voltak ugyan barátnői, de igazából csak kihasználták, és nem szerették. Bár pár hétnél ezek nem tartottak tovább...Így Márk kezdte feladni, hogy valaha is újra nősüljön, új életet kezdjen valakivel.

Mari is elmondta, hogy a férje elhagyta, de nem született gyerekük és azóta eddig senkit nem talált olyan ,, normális" férfit, aki komolyan ismerkedne.

Így telt el egy egész nap, úgy el beszélgettek, hogy azt vette Marietta észre, rá sötétedett. Így elköszöntek egymástól.

 

Marietta felállt kiakarta nyújtóztatni magát, de mivel egész nap nem evett, így elszédült és megtántorodott még a telefonját is kiejtette a kezéből. A háta mögött ülő férfi megfordult a zajra és rá pillantott Mariettára. Látta rögtön a lány sápadtságát és felugrott hogy el kapja nehogy elessen. Kicsit fogta még a férfi a karjaiba, aztán lassan leültette a padra, felvette a telefonját és a kezébe adta.

- Jobban vagy ? - kérdezte Mariettát, és kíváncsian fürkészte az arcát, ami kezdett pirosodni.

- Igen, köszönöm, csak megszédültem. - felelte, és lesütötte a szemét ahogy rá nézett a férfire, mert érezte hogy elpirult. Nyugtázta hogy elég csinos a fiatalember, olyan negyvenes kategória lehet Ahogy a férfi átkarolva tartotta őt, olyan mintha áramütés érte volna és most is remeg mindene, ahogy ott ül a padon és a férfi aggódva ült le mellé, úgy hogy a karjuk, válluk összeért.

- Merre felé laksz , messze innen? Hívjak taxit ?- kérdezte a férfi.

- Nem! Köszönöm, itt lakok egy saroknyira, majd haza sétálok.- felelte, kicsit remegő hangon.

- Haza kísérhetlek ? Ne hogy bajod legyen! - vetette fel a férfi. Majd Marietta szemébe nézett.

Szép bársonyos barna szeme volt, és olyan tiszta tekintettel nézett Marietta szemébe, hogy beleborzongott, s vágyott rá hogy hazakísérje a férfi.

- Hát jó, nem bánom.....- sóhajtott egy nagyot.

- Mert még szédülök rendesen. - és elnevette magát. Aztán oda fordult a férfihez...

- Igen, hát megköszönöm, talán jobb is, hogy nem egyedül indulok el … bár nem tudom mi történt, talán hogy nem ettem ma még, de nem is kívánom.- fűzte hozzá és sóhajtott egy nagyot.

A férfi talpra állította és belekarolt .

- Szabad ? - kérdezte .

- Persze ! - mosolyodott el Marietta. És elindultak. Kicsit meghitten ballagtak Marietta lakása felé. Csendben lépkedtek egymás mellett. Csak az autók hangja hallatszott és talán még a szél is hangosabban zúgott, úgy tűnt a lánynak. Egyre hevesebben vert a szíve, úgy érezte valamit mondania kell, de nem tudott megszólalni. Olyan békét és meghittséget érzett, mint még soha! Pedig alig egy órája ismerték csak egymást. Furcsán érezte magát. Mikor a ház elé értek, Marietta megszólalt.

- Azt hiszem haza is értem. Nagyon köszönöm a segítséget, igazán kedves volt tőled, hogy hazakísértél. - mondta és az járt a fejébe hogy valaha találkoznak e még? Meg az is lehet nős a férfi!

- Szívesen, nincs mit köszönni! - mosolyodott el a férfi.

 

 

Cikáztak a gondolatai Mariettának. De akkor mit keresett ott a padon egész nap? Törte az agyát mit is mondjon, vagy kérdezzen. De nem jutott eszébe semmi, hogy megtudja ki ez a férfi. Van e barátnője, felesége?

Így aztán elbúcsúztak és Marietta felment a lépcsőn a lakásába. A férfi szótlanul állt, és csak bámult utána, azon töprengett, milyen kedves lány, vajon találkoznak e még? Nem kérdezte meg még azt sem hogy hívják! Vajon férjezett? Van e valakije? Nem úgy tűnt, hogy várja valaki haza, akkor nem ült volna egész délután a parkba.

 

 

A férfi megvakarta fejét, és magába roskadtan elindult ő is haza, ahol csak a néhai felesége emlékeivel élhetett együtt. Most még inkább érezte azt milyen magányos, ahogy lépkedett haza felé. Egyre jobban érezte, hogy a fájdalom mindig jobban telepedik rá! Viszont ez a nő megérintette nagyon. Kicsit elfeledtetett vele mindent. Felidézte ahogy belekarolt és ahogy rámosolygott a nő. Gyönyörű mosolya volt. Szinte késztetést érzett arra hogy megcsókolja a száját. De tudta ez illetlenség lett volna, hiszen nem is ismerik egymást. Azon járt a gondolata mi lenne ha a parkban futna, így talán lenne esélye, hisz a nő nem messze lakik a parktól. Ettől kicsit jobban érezte magát, és elhatározta reggel és este lemegy futni oda . Csak összetalálkoznak előbb nem utóbb. Aztán eszébe jutott az a hölgy akivel a facebookon most ismerkedett meg, Marietta. Nem tudta mitévő legyen. Nem bízott már az ilyen internetes ismerkedésekben, de van e esélye hogy újra összefusson a nővel akit hazakísért. Nem tudta mitévő legyen. Elhatározta hogy addig beszélget tovább Mariettával a facebookon. Nem akar a két szék közé esni. De aztán elhessegette a gondolatot, inkább reggel megírja neki hogy megismerkedett valakivel. De ugyan mit is beszél, hiszen a nevét sem tudja! Meg azt sem tudja a nő szabad e vagy van e családja, férje vagy barátja?! Mire alapozza hogy találkoznak? Meg hogy egyáltalán tetszene e a nőnek ha közeledne hozzá! Semmit nem tud róla

 

.... Akivel meg írogatott, Marietta nagyon szimpatikus és jó teremtésnek mutatkozik! Annyira jól elbeszélgettek, a férfi nem tudta mi tévő legyen. De tudta azt, hogy muszáj ezt a nőt megismernie, nagyon vonzódott hozzá. Így hogy kis időt nyerjen majd kis kegyes hazugsággal kimenti magát pár napra! Kicsit lecsillapodott, és bár fáradt volt de sokat forgolódott mire el tudott aludni.

 

Marietta hazaért, becsukta maga mögött az ajtót és kinézett az ablakon. Látta a férfi még mindig ott áll, ahol elköszöntek. Majd lassan elindul a park felé és átment a másik oldalra. Marietta addig nézte amíg el nem tűnt a szeme elöl. Olyan furcsa érzés fogta el, megmagyarázhatatlan. Vágyott rá... Eszébe jutott a meleg keze a férfinak ahogyan átkarolta és erősen tartotta hogy össze ne essen. Olyan remegést érzett most is mint akkor amikor a szemébe nézett a férfinek. Gyönyörű szemei voltak. Az a szép tekintet teljesen magával ragadta Mariettát. Aztán eszébe jutott.

- Úristen még a nevét sem tudom ! - sóhajtott nagyot.

- Kitudja, lehet van barátnője vagy felesége.- morfondírozott tovább. Igaz akkor biztos nem lehetett volna egész nap a parkba. Meg aztán nyomkodta ő is a telefonját...Ki tudja kivel beszélgetett. Talán játszott ... Aztán tovább gondolkodott, volt valami furcsa a férfi szemeibe. Valami szokatlan, lehet inkább szomorúság... igen! Igen azt látta Marietta, talán valaki megbántotta, vagy csalódott valakiben... Cikáztak a gondolatai, és egész éjjel nem bírta lehunyni a szemét. Reggel pedig arra ébredt valaki kopogott. A szomszédasszony jött hogy a házban karbantartás lesz, és elzárják a csapokat, úgy hogy vegyen vizet edényekbe, hogy tudjon főzni meg inni stb. Gyorsan lefürdött Marietta és vödröt, üvegeket megtöltötte, majd főzött magának egy kávét, már ideje volt.

Álmosan üldögélt a tévé előtt a fotelban, és a kávéját kortyolgatva, erősen gondolkodott mitévő legyen. Hogy tudna újra találkozni azzal a férfival. Aztán eszébe jutott Márk és kicsit el is szégyellte magát, jóravaló férfi lehet, és olyan jól elbeszélgettek. Kíváncsi volt rá nagyon Marietta hogy milyen személyesen, de még korainak tartotta a találkozást, miután megtudta hogy Márk özvegy és van egy lányuk. Talán jobb kicsit beszélgetniük messengerben mielőtt megejtenék a találkozást. Most először érezte Marietta, hogy Márk talán nem játszik vele. De nem tudott túllépni az esti történéseken. Gondolatai újra a parkban megismert férfihez kalandoztak. Egyszerűen nem tudta a fejéből kiverni .

- Mi lenne ha lemennék futni egyet a park körül. - kérdezte magától.

- Semmi ! - legyintett.

- De nem, talán esélyt adhatnék hát ha meglátom őt! - gondolta tovább a dolgot.

- És ha még meglátom, az nem biztos ő is észre vesz! Lehet hogy már el is felejtett! De a férfi nem úgy tűnt, hogy nem érdekelte volna a személyem, sőt fel is ajánlotta hazakísér. Karon fogott, tehát szimpatikusnak talált. De nem beszéltünk egész úton, talán másra gondolt. Be sem mutatkozott… Igaz én sem...

 

- Ohh ez a bizonytalanság! - és majdnem elsírta magát Marietta.

Majd gondolt egyet és felöltözött, tréning ruhát húzott, majd elindult a parkba! Mikor odaért, körülnézett, de nem látta sehol a férfit. De azért nekiállt bemelegíteni és utána felment a salakpályára, ami külön a futók számára lett csinálva. A pályán már futottak többen is, de Marietta egyedül szeretett volna lenni, ezért megvárta míg elszaladnak előtte. Futott, csak futott... Közben járt a szeme ide-oda de a férfit nem látta sehol. Pár kört még lefutott, aztán leült kicsit a padra ahol tegnap összeismerkedtek. Kicsit pihent, nézegette a parkban lévőket. Ránézett a telefonjára, már dél is elmúlott, de sehol se látta a férfit. Így kissé csalódottan ballagott haza. Talán majd délután vagy este fele még egyszer lejövök. Haza ment, majd kicsit lemosakodott, mert még mindig karbantartás folyt. Aztán ledőlt, akkor eszébe jutott Mark és megnyitotta a messengerét. Látta Márk már kereste és írta hogy ,, ne haragudj, de pár napig nem leszek elérhető, mert nem lesz telefonom. Ha lesz telefonom majd írni fogok.

'' Na tessék ! Isteni gondviselés! - gondolta felszabadultan!

 - Most nyertem pár napot, így nem kell, sem terelni sem hazudni, miért nem írogatok vele.

Ez most megoldódott. Kényelmesen végignyúlt az ágyon és hamarosan elnyomta az álom.

 

 

Közben a férfi reggeli futáskor hiába kereste a nőt, nem látta semerre. Így csalódottan haza ment. Miközben már csak 2 nap volt a szabadságából, így nem sok esélyt látott. De próbálta magát nyugtatgatni, hogy sikerülnie kell. És tényleg őszintén megakarja ismerni azt a nőt. Hiányzik neki. Furcsa 1 órás ismeretség után ezt érezni. De a szíve diktált, már nem tudott úrrá lenni az érzésein. Letusolt, felöltözött és elsétált a boltba. Vett magának egy sört, de meg gondolta magát vett még hármat hozzá. Hazaért befeküdt a tévé elé és felbontott egy sört. Elkortyolgatta majd elbóbiskolt. Arra ébredt, csippant a telefon, a hölgy válaszolt neki:

,, Rendben, várni fogom a jelentkezésedet! ''

 

Kicsit szégyellte magát, de elhessegette, hiszen még nem is találkoztak, meg csak 1 napja beszélgettek. Most az a fontos hogy időt nyerjen. Találkozni szeretne a parkban megismert lánnyal. Csak erre vágyott semmi másra! Felkelt, mert nem hagyta nyugodni az, netán elkerülik egymást. Gyorsan felöltözött és lesétált a parkba újra. Sétált és figyelte az embereket, vitt magával egy újságot. Leült arra a padra ahol találkoztak, és nézegette az újságot. De egyszerűen amit olvasott fel nem fogta, állandóan a lány járt az eszébe. Talán 2 órája is ott ült, de nem látta a lányt, így felállt és lassan elindult újra haza. Eszébe jutott fel kellene hívnia a lányát, tegnap sem beszéltek.

Beült Márk a gép elé és videó hívást indított.

- Szia Apa, tegnap nem hívtál! Mi történt? - vetette szemére Veronika.

- Szia kicsim, dolgom volt és már későn értem haza. - füllentett Márk, nem akarta hogy aggódjon a lánya.

- Mesélj mi újság van? - érdeklődött Márk.

- Holnap szünet lesz megyek haza! - dicsekedett a lánya.

- Hétfőn kell vissza jönni, mert csak kedden kezdünk. - tette hozzá mosolyogva a kislány.

- Tényleg? - kérdezte Márk meglepetten.

- Nem is említetted! - és erősen gondolkodóba ejtette, mert akkor hogyan tud majd lemenni a parkba egyedül, hogy megláthassa a szíve hölgyét.

- Mi van apa? Nem is örülsz? - kérdezte a lánya.

- Jaj kicsim dehogynem! - szabadkozott a lányának, de erre most nem számított.

- Csak van még kis dolgom, de hát pár óra, utána itthon leszek veled. De 2 nap lehetek csak itthon, tudod 3 napom volt a szabad. - szomorúan vette tudomásul Márk, lassan lejár a 3 szabadnapja... A kislány nagy lány már, nem kell rá vigyázni. Megpróbál azért a parkba lemenni, ha törik ha szakad. Találkozni akar azzal a nővel, bármi áron.

- Apa, mi a baj? - kérdezte kíváncsian Veronika. Látta az apja erősen gondolkodik valamin.

- Semmi baj nincs kicsim. - nyugtatta a lányát Márk.

- Látom rajtad valami bánt. De ha nem akarod elmondani, nem erőltetem. - felelte a lány.

- Majd haza jössz kicsim, elmondom. Ígérem! Rendben? - felelte Márk.

- Rendben apa, szeretlek, tudod! - mosolygott Veronika.

- Én is szeretlek kicsim! - vágta rá Márk, és kibuggyantak a könnyei.

- Kicsim most elköszönök, sok volt nekem ez a mai nap. Te is pihenj, holnap hosszú lesz a nap az utazással. - mondta Márk és dobott egy puszit a lányának.

- Jól van apa, pihenj te is jól, jó éjszakát. - mondta Veronika. S látta valami nincs rendjén az apjával, de majd holnap elmondja úgy is, próbálta magát megnyugtatni.

- Jó éjt kicsim neked is. Ha elindultok hívjál fel! Szeretlek kicsim!

- Én is szeretlek apa! - és dobott egy puszit az apjának.

 

Márk kikapcsolta a videóhívást, majd eleredtek a könnyei... már nem volt mi megállítsa. Teljesen elérzékenyült.

Hogyne örült volna a lányának, hiszen jobban szerette mint a saját életét! Mindent oda adott volna érte, hogy itthon maradjon, de Veronika kiment tanulni külföldre. És mint jó apa, nem akarta megállítani, inkább támogatta mindenben. Tisztában volt vele külföldön nagyobb esélye van a lányának, és nagy lány ő már, tudja mit csinál. Rendkívül jó eszű és felelősség tudatos lány lett belőle, tiszta anyja, ő volt ilyen céltudatos, de a természetét azt az apjától örökölte, amire nagyon büszke volt Márk. Igazából azóta lett magányos, mióta a lánya kint tanul. Mindennap felhívta esténként, mert nagyon hiányzik neki Veronika, nagyon furcsa hogy nincs otthon vele, és nehéz is volt megszoknia. Márknak már csak a lánya maradt, aki a mindene! De ettől még a magánya nem szűnt meg. Hiányzik a nő akit szerethet, akivel megoszthatja az életét, akit kényeztethet és az hogy viszont szeressék. Amióta a felesége meghalt, azóta igazán nem is volt olyan, akibe beleszeretett volna… Voltak nők az életében, de mind futó kaland volt. Ha pénz van, minden van alapon. Igazán egyikkel sem akart ő hosszabb távú kapcsolatot, mert nem érezte azt hogy összeillenek. Semmi nagyobb érzelmet nem érzett irántuk, így nem is áltatta egyiket sem. Soha nem hazudott hogy szereti is valamelyiket, mert nem tartotta fain -nak, és nem is ígért nekik semmit. Így szépen leléptek az ilyen barátnők, nekik csak a pénz, kocsi, ház kellett volna... meg hogy tartsa el őket valaki.

Jó későre járt mire felállt a gép mellöl Márk, majd lefürdött és lefeküdt. Sokat forgolódott, csak cikáztak a fejében a gondolatok. Vajon mit mond a lányának, elmondja e neki ezt a dolgot? Soha nem avatkoztak egymás dolgaiba, de általában mindent meg tudtak beszélni, nem voltak titkaik egymás előtt. Hiszen csak is egymásra számíthattak.

 

Marietta egyszer csak felriadt. Volt egy álma, hogy a férfi az ajtó előtt áll és őt várja! Felugrott, belebújt a papucsába és az ajtóhoz ment, kikukucskált. Nem látott senkit. Gyorsan kinyitotta az ajtót résre, de a folyosó üres volt. Majd kinézett az ablakon, oda ahol tegnap is állt a férfi, de sajnos nem volt ott se senki. Kicsit szomorkásan vette tudomásul, hogy a férfi nincs, és tán többé nem is találkoznak. Kiment a konyhába evett pár falatot, de igazából még éhes sem volt. Újra megnyitotta a messengert, és azt írta Márknak

,, Rendben, várni fogom a jelentkezésedet ! ''

 

Már este 6 óra, de nincs jobb ötlete. Így felöltözött és lement a parkba. Ide oda nézegelődött Marietta, majd elsétált a padhoz, leült oda ahol megismerkedtek. Csak nem hagyta békén a gondolat, reménykedett, hogy talán majd holnap. Lassan felállt, szétnézett, a szemeivel végig kutatta a parkot, és kicsit bosszankodva vette tudomásul, hogy nem járt eredménnyel, így hazasétált. Mikor haza ért, lefürdött aztán belebújt a köntösébe és befeküdt az ágyba, a tévét bekapcsolta és kattintgatta a távirányítót, semmi érdekes műsor nincs ami lekötné. Átfutott az agyán holnap be kell mennie az irodába, mert még van pár akta amit a héten be kell fejeznie. Így kikapcsolta a tévét, a szemvédőt ráhúzta a szemére és belefúrta magát a párnába. Próbált elaludni, de nagyon nehezen tudott egy keveset aludni. Márk és a parkbeli férfi járt a fejében. Nem tudta mit fog tenni ha Márk jelentkezik, és addig nem derül ki hogy a férfi akit megismert nős e vagy egyáltalán lehet e köztük valami. Teljesen odavolt ettől a tehetetlenségtől.

 

Reggel eléggé gyűrötten ébredt fel. Kikecmergett az ágyból és ki ment a konyhába, felpakolta a kávét és elment megmosakodni kicsit ébredjen fel. Még csak 6 óra múlt, de ma be kell mennie dolgozni. Aztán szép lassan megitta a kávéját, összedobott pár kekszet egy zacskóba és elindult a munkahelyére. Az irodájában elég hűvös volt de nem bánta, a meleg elálmosítja a monitor előtt. Lepakolt, aztán a cipőjét lerúgta és befészkelte magát a karosszékébe a gépe előtt. Annyira belemerült a munkába, csak arra kapta fel a fejét valaki bekopogott hozzá.

- Gyere Mari menjünk együnk valamit, már majdnem dél van! - szólt be az ajtón Klári, a kolléganője aki egyik legjobb barátnője.

- Ohh ohh! ...Máris dél van? - teljesen meglepődött Marietta.

- Uhhaaa! Nem fogok végezni… Ne haragudj Klári, de ma nem megyek le. Meg nem is vagyok éhes! - tette hozzá Marietta.

- Tegnap igaz nem voltál, így be kell pótolni ami elmaradt. Megértelek! - felelte Klári. És fürkészte Marietta arcát, aki kicsit furcsán viselkedett.

- Már tudom! Szerelmes vagy! Ezért nem tudsz enni! - nevetett fel hirtelen Klári és a homlokára csapott.

- Hogy ez nem jutott eszembe! - tette hozzá, és ahogy ránézett Mariettára, az meg már vérvörös lett.

- Hát igazam van… Ne is tagadd!!! Na és ki az? Mondj már valamit?Hol ismerted meg? A facebookon? Már találkoztatok? - egy rakás kérdés sorozatot zúdított Klára a barátnőjére. Majd kíváncsian kacsintott rá.

- Ugye! … Nem is tagadod! Na mesélj már! Kifúrja az oldalamat…gyerünk, mondd már el... ne csináld! - unszolta Klára a barátnőjét.

- Jajj Klári! Te még a vesémbe is bele látsz! - nevetett fel Marietta.

- Ugyan dehogy, csak látok amit látok! - nevetett Klári.

- Na jó lemegyek veled enni, talán kikapcsol az agyam is egy kicsit. Aztán elmondok mindent! - válaszolta nevetve Marietta. Felkapta a cipőjét és belekarolt a barátnőjébe, majd elindultak az ebédlőbe.

Aztán Marietta míg falatoztak, töviről hegyire elmondott mindent a barátnőjének.

- Húú a mindenit te jány! Ez aztán a nem semmi! - hitetlenkedett Klári.

- Nekem mondod? Én már 2 éjszaka alig aludtam valamit.- vallotta be Marietta. Nem voltak titkaik egymás előtt. Ahhoz már nagyon jól ismerték egymást, hogy akármit is titkoltak volna a másik előtt.

- De tudod, ha pasi lennék, én egyszerűen elmennék hozzád, bekopognék valami ürüggyel. - vigyorogta Klári.

- Azt álmodtam én is az első éjszakán, hogy ott állt az ajtó előtt. Még fel is ébredtem és ki is néztem, de nem volt ott. - válaszolta kicsit letörten Marietta.

- Jajj te kis naiv! Tudod a pasik milyen bonyolultak! Vannak olyanok is, akik nő nélkül még gondolkozni sem képesek! - nevetett fel Klári.

- És mi van akkor ha van felesége vagy barátnője? - gondolkodott hangosan Marietta.

- Gondolod akkor ráérősen üldögél a padon egy parkban, ha van valakije? - nevetett fel Klári.

- Óh Mari ezt te sem gondoltad komolyan! - és meglökte Marit, majd kacsintott rá.

- Igen ez végig futott bennem is, de aztán ki tudja, lehet egy rossz házasság, vagy épp nem ért rá a barátnő.. vagy nem tudom! Nem tudok gondolkozni sem már, annyira leblokkolt ez a pasi! - vallotta be Marietta.

- Ilyen a szerelem anyuskám! - nevetett Klári.

- De miért nehezíti meg az élet? - sopánkodott Marietta.

- Mert az igazi szerelemnek 7 próbáját kell kiállni! Mint a mesében, az élet is ilyen. Semmi nem megy simán! - nevetett Klári.

- Csak tudnám biztosan, hogy egyáltalán érez e valamit irántam? De vissza kanyarodva, ki tudja hogy tényleg miért ült ott olyan sokáig a parkban, biztos okkal. De vajon mi volt az oka? - morfondírozott Marietta.

- Türelem, ez a legfontosabb! Ha érdekel akkor, várd ki az időt, amíg jelentkezik... feltéve ha ő is érez irántad valamit. Mert ha nem jelentkezik pár napon belül, akkor ne is várd, egy pasi nem könnyen engedi el azt, ki érzéseket táplál bele. Ezt hidd el! Igaz... van aki próbál harcolni a szeretett nőért, de van olyan aki feladja hamar, nincs benne tartás, vagy már nem bízik…mert sokat csalódott. Bonyolultak a férfiak is. Igazából sok olyan mint egy nagy gyerek, érzékeny lelkivilággal. Hiába mutassák azt, hogy ők a teremtés koronái, mégis csak sebezhetőek valahol, mint a nők is. Talán a nők még keményebbek, mint sok férfi! - magyarázta Klári Mariettának.

- Hát igen, türelem. Csak az nincs már. - felelte szomorúan Marietta.

- És azzal akivel írogattál? A Márk? Vele mi van ? - szegezte rá a kérdést Mariettára Klári.

- Azt írta, hogy pár napig nem lesz telefonja. Így nem tud velem írni, de fog jelentkezni megígérte. - válaszolt Marietta.

- Hmm… hát ez is furcsa! Ha valakinek elromlik a telefonja, a szerviz biztosít egy kölcsön készüléket. Vagy nem ? Én úgy tudom! Vagy így rázott le téged! - jegyezte meg Klári.

- De hát olyan jól elbeszélgettünk, miért rázott volna le? Meg hát még nem is találkoztunk, hogy tudhatná, hogy akar e vagy sem velem valami kapcsolatot! - hitetlenkedett Marietta.

- Ki tudja mi fordult meg a fejében? Vagy talált mást akivel írogat. - válaszolta Klári.

- Ejj tényleg bonyolultak ezek a férfiak! - nevetett fel Marietta.

Ebben egyet is értettek. Aztán rápillantottak az ebédlő órájára, elszaladt az idő, Mariettának még sok a munkája, így gyorsan össze kapták magukat és elindultak a lifthez. Klára a 4 emeleten kiszállt és elköszöntek egymástól.

Mariettának a tizediken volt az irodája. Kiszállt a liftből, és bezárta maga mögött az iroda ajtaját, ma már senki ne zavarja. Kibújt a cipőjéből és pillanatok alatt elmerült a munkájában.

 

Sokat gondolkodott Márk mit mondjon a lányának, mert ez egy elég hihetetlen sztori. Csak úgy beleszeretni valakibe, akit egy óra alatt megismertünk, ilyen csak a mesébe létezik! Talán még ott sem. De hát Márk a saját bőrén tapasztalva most átéli ezt! Hát van ilyen... ezek szerint.

Aztán eszébe jutott a lány akivel írogatott Mari, jólelkű teremtésnek tűnik, de Ő nem szerelmes belé. A másikba szeretett belé! Eltökélte mindenáron meg kell írnia az igazat Marinak. Nem akar az érzelmekkel játszani. Nem is fognak találkozni ez megkönnyíti a búcsúzást. Megírja neki, hogy van egy lány akivel találkozott akibe beleszeretett. Talán úgy jobb ha megírja neki az egész történetet, hiszen joga van tudni az igazságot, bármennyire is fáj. Igaz Márk érezte hogy Maritól is nehéz lesz elbúcsúzni, mert nagyon megkedvelte. Érezte, hogy egy nagyon tiszta lelkű ember, és ez mellett kedves, aranyos. Lehetett beszélgetni vele mindenről. Nem buta nő! Hmm.. Igen nem buta! Ha ezt a sztorit leírja neki el sem hiszi majd … pedig ez az igazság. Most annyira összezavarodott Márk, hogy legszívesebben kifutott volna a világból!

- Uram! Mond mit vétettem neked? Hogy így versz? - fohászkodott Márk.

- Mondd mit tegyek? Miért történik ez velem? - kérdezte szomorúan felfele nézve, keresve a választ a miértre. Aztán a fáradság győzött és elaludt Márk.

Reggel mikor kinyitotta a szemét, rögtön eszébe jutott a lány a parkból. Hihetetlen mennyire vágyott rá! Felkelt, letusolt, ivott egy kávét és lement a parkba futni. Kb. két órát mozgott a parkban, és leült megpihenni a padra, amelyen ültek mindketten. A lány sehol. Körülnézett és reményt vesztve indult haza, arra gondolva, mi lesz ha többé nem találkoznak?

- Mégis mit kellene tennem? - kérdezte magától.

Mikor haza ért neki állt, kicsit összerámolni a lakást, hisz hamarosan haza ér a Veronika is. Gyorsan bedobálta a mosógépbe a szennyest és elindította a mosást. Elmosogatott, majd kicsit szusszant.

Arra gondolt kell valami finomat főznie is, hisz éhes lesz mire megjön a lánya, meg még ő sem evett tegnap sem igazán sokat. Eléggé jól tudta hogy mindketten szeretik a rakott zöldséges dolgokat, így elszaladt a boltba és vett brokkolit, zöldbabot, tésztát, főzőtejszínt, reszelt sajtnak valót, tejfölt és egy fél kg darált húst.

Mikor haza ért átöltözött és neki állt gyorsan az ételnek. Úgy elment a délelőtt a főzéssel észre sem vette már délután 1 óra lett. Igaz ő mindig mindent előszokott főzni, és úgy szokta a tepsibe belerakni, hogy már csak összesütni kelljen. Úgy akarja összesütni, hogy mire haza ér a kislány addigra süljön meg. Gyorsan elővett egy mély ovális jénai tálat, és megzsírozta. Alulra rakta a tésztát amit szintén előfőzött, és jól lecsöpögtette előzőleg. Aztán sorban brokkoli, zöldbab majd a pörköltet elosztotta kétfelé, egyik felét rászórta a zöldségekre, majd reszelt sajttal megszórta. Arra csapkodott elosztva pár kanál tejfölt, és még dobott rá sót meg kis borssal is megszórta a tetejét. Aztán még egy ilyen sorral meg is tellett a tál. Ráöntötte a tejszínt, adott hozzá kis vizet, majd a tetejét meghintette reszelt sajttal és pár kanál tejföllel megcsapkodta a rakott zöldség tetejét. Ezt betette a sütőbe de még nem kapcsolta be, ráér megsütni, mire ideér a lánya. Körülbelül délután 4 óra fele ér haza, így még van kis ideje Márknak.

Csörrent a telefon, azt hitte a lánya hívja, de a műhelyből keresték. Aminek ő volt a főnöke. Arról volt szó, ha szabi lejár, akkor neki állnak a saját kocsiját is rendbe tenni. Sajnos fel kell tuningolni is, mert vinnie kell műszakira.

- Helló főnök! Az istennek nem akarlak zavarni, de neki álltunk a kocsidnak, és akkor vettük észre az olaj tartály lyukas. Merre vannak azok a cuccok amit múlthéten hoztunk? Csak ezért mertelek zavarni. - szabadkozott a szerelő.

- Szerintem azt elhasználtuk, emlékezz mikor, behozták azt a totálkáros kocsit az autómentővel. Abba lett belerakva. - felelte Márk.

- Addig hagyjátok, ma jön a lányom Brüsszelből haza, ma nem foglalkozom, mással. Majd holnap bemegyek és elintézem, mondd meg a többieknek is. - mondta Márk a srácnak.

- Rendben főni, akkor érezzétek jól magatokat, üdvözletem Veronikának is! - mondta a szerelő.

- Szép nagy lány lehet már.- tette hozzá a srác.

- Igen, hát megy az idő… - mélázott el Márk.

- Na szia főni, holnap várunk, addig csináljuk azt a kis Audit! - mondta a srác és letette a telefont.

Márk ránézett az órára fél 4 volt. Így bekapcsolta a villanysütőt és beállította180 fokra és 25 percre.

Majd ráfigyel, csak jól süljön össze.

Összeszedte az edényeket, elmosogatott és megterítette az asztalt. Majd elment kiteregette a szárítószobába a gépből a ruhákat. Kicsit megmosakodott majd átöltözött és várta a lányát. Már nagyon hiányzott neki.

Egyszer csak csörrent a telefon.

- Apa itt vagyok lent, engedj be nem tudom a kapukódot, megváltoztatták szerintem.- hadarta a lány.

- Óh én marha! 2747Kulcs. Üsd be! El is felejtettem mondani! Gyere várlak! - és elment kinyitotta a bejárati ajtót és várta a lányát hogy felérjen.

A kislány mikor felért egymáskarjába hullottak. Mindketten sírtak, majd kicsit lecsillapodva, előre engedve a lányát, tuszkolta befele Márk.

- Menjünk kicsim, a kaja a sütőben van. - mondta rekedten mert látta a lánya is elérzékenyült nagyon.

Tisztában volt vele Veronikának épp úgy hiányzik az anyja mint neki. De nem beszéltek róla. Egyszer megkérdezte a lánya tőle, hogy gondolkodott e azon, hogy újra nősül e? De akkor még nem gondolt komoly kapcsolatra, hisz még igazából gyászolt. Aztán azokkal kikkel megismerkedett, nem igazán hitte, hogy valaha is lehet egy normális kapcsolata.

A lánya meg nem erőltette a dolgot.

Veronika bement a szobájába, kicsomagolt elment letusolt és befészkelt a konyhába a megterített asztalhoz. Mikor látta már az apja kivette a sütőből a rakott zöldséget felujjongott!

- Jajj apa de szeretlek! Imádom! Gyere ülj le eleget ugráltál majd én szedek. - aztán felugrott és leültette az apját a székre az asztalhoz.

 

Márknak könnybe lábadt a szeme is, de próbálta eltitkolni. Milyen rendes lánya van, mint apa annyira büszke a lányára! Okos, szép, tanult és intelligens! Minden apának ez az álma!

Veronika oda tette az apja elé az ételt, maga is szedett, majd szembe az apjával leült enni. Néha kérdezgettek egymástól, aztán a kislány előhozakodott azzal, hogy megígérte neki, ha hazaért elmondja mi a baj.

Így Márk elmondta töviről hegyire a történetet, és nem hagyta ki azt sem akivel írogatott Marit.

- És most akkor mit fogsz tenni apa? Nem szédíthetsz egy nőt messengeren ha te mást szeretsz! - kérdően nézett rá Márkra a lánya, tán kicsit vádló szemekkel. Hiszen tudta az apja nem egy szélhámos, ez nem vallana rá!

- Sokat töröm a fejem kicsim! Talán igazad van... meg kell írnom Marinak az igazat, hogy találkoztam valakivel akibe beleszerettem. - felelte Márk.

- De ma csak veled akarok lenni, majd holnap megírom neki! Jó? - mondta Márk és ezzel be is fejezték ezt a témát.

- Rendben apa! Ezért is büszke vagyok rád, hogy ilyen rendes apám van, mert te mindig őszinte vagy mindenkivel szemben. Nagyon szeretlek! - mondta a lány, és felállt oda ment az apjához és átölelte.

Márknak újra eleredtek a könnyei. A lánya óvatosan vett elő egy zsebkendőt és azt mondta az apjának.

- Apa ne szégyelld előttem a könnyeidet, mert az azt mutatja hogy a szíved tele van jósággal. Én ismerlek. - és fogta megpuszilta az apja könnyes szemeit.

- Ez sós volt! - nevetett Veronika.

Erre mindketten dőltek a nevetéstől. Evés után, közösen elmosogattak, elpakoltak és bementek a nagyszobába ahol a tévé van. A kanapéra gubbasztva kerestek egy jó műsort és azt nézték, közben beszélgettek. Márk nagyon boldog volt, hogy itthon volt a lánya. Hacsak pár napra is, de hálás volt neki, hogy hazajött. Nagyon késő volt mire kibeszélgették magukat és elálmosodtak. Jó éjt kívánva mindketten bementek a saját hálószobájukba.

 

Marietta felnézett a sok papírjai között.

- Úristen már ennyi az idő! - kiáltott fel és még nem végzett. De holnap is lesz egy nap. Igaz holnap péntek és végeznie kell mert jövőhétre már nem viheti át az aktákat. Ezeket hétfőn be kell hogy iktassák. Összeszedte magát és elindult haza. Mikor haza ért már nem volt kedve enni sem, letusolt és le is feküdt. Gondolataiban megjelent a parkbéli férfi, de annyira fáradt volt, hogy gondolkodni is képtelen volt. Hamar el is nyomta az álom.

 

Márk kinyitotta a szemét és megnézte a telefonját. Még csak 6 óra sincs. De úgy kinyíltak a szemei, hogy jobbnak látta felkelni. Kiment a konyhába és bekapcsolta a kávéfőzőt. Majd leszaladt megnézte az újságos ládát, már benne volt az újság, felmarkolta és felszaladt vele. Ezalatt lefőtt a kávé is, töltött magának és leült a konyhaasztal mellé. Böngészte az újságot, közben kortyolgatta a kávéját. Már elmúlt fél 8 is mikor Veronika bedugta fejét a konyhába.

- Jó reggelt apa, korán keltél. - köszönt be a lánya.

- Ma be kell hogy menjek a műhelybe kicsim, mert az autónak lejárt a műszakija és az olajtartályt ki kell cserélni. Kell vennem ahhoz, hogy meglehessen csinálni.- válaszolta Márk. Majd hozzá tette.

- Ha van kedved bejöhetsz velem, nem maradok sokáig.

- Szuper, mikor indulunk? - kérdezte is a lánya.

- Ha reggeliztünk! - felelte mosolyogva Márk.

- Mit szeretnél te enni apa?

- Talán sütök kis tojásos paprikát ...- gondolkodott el Márk.

- Jó lesz igen ! Mit segítsek?- kérdezte Veronika.

- Már van a fagyasztóba csak meg kell sütni.

 

Mindig szokott felszeletelni ilyeneket csomagba készen hogy csak sütni kelljen. Mert volt mikor sietett, így csak elővette és 10 percen belül kész is volt a kaja. Így elővett 2 zacskóval és megsütötte egy nagyobb serpenyőben. Ettek aztán elpakoltak és elindultak. Tömegközlekedéssel mentek, de a műhely nem volt messze, bementek az autós boltba és megvette Márk a tartályt majd bementek a műhelybe. A srácok már várták.

- Azt a mindenit te lány, kész hölgy lettél. - bókoltak Veronikának a szerelők.

- Na naaa ! Én is itt vagyok ám ! - nevetett Márk.

- Nézzenek oda! Elfordulok és már udvarolnak a kislányomnak! - incselkedett a társasággal, de hát csak heccelte őket! Hiszen már több mint egy évtizede együtt dolgoznak. Bízhat bennük.

- Menj be addig az irodába kicsim, ha nem akarsz unatkozni, mert szakmai dolgokat meg kell beszélnünk. - mondta a lányának Márk.

- Rendben apa! - és vissza fele szólt.

- Miattam nem kell sietned, ráérek ! - és felnevetett Veronika. Aztán felment az apja irodájába és beleült a bőrfoteljébe. Nagyon élvezte! Mint akinek a saját irodája! Akkor eltökélte neki is lesz egy ilyen kényelmes bőrkarosszéke és nagy irodája. De Veronika alkotmányjogot akar tanulni. Talán valamikor még bíró is lehet, és akkor mindig igazságosan fog ítéletet hozni!

Aztán oda fordult Márk a többiekhez.

- Itt van srácok a tartály, de ha megvártok holnap tudok segíteni, de ma a lányomé vagyok , remélem nincs ellenvetés ! - és nevetett egyet Márk.

Majd látta Veronika kukucskál kifelé, erre rákacsintott és nevetett egyet. Megbeszélték az Audival mi van, de Márk meg sem nézte, mert tudta hogy az emberei 100%- os munkát végeznek. Igen megbízhatóak és már hosszú évek óta együtt dolgoznak. Azt mondták a szerelői hogy totálra van, sok anyag kell bele, így ma nekiállnak szétszedni, de a másik aknára visszahozzák a kocsiját. Annak lehessen neki állni holnap. Mert jövő héten le kell vinni műszakira a kocsit. Így azért volt sietős a tartály.

 

Reggel Marietta már korán felébredt. Gondolta kicsit még lustálkodik, de már nem jött álom a szemére, így jobbnak látta ha felkel. Csinált magának egy kávét és bement a fürdőbe, majd megengedte a kádba a vizet. Beleült és a kávét oda tette maga mellé. Jó meleg volt a víz és jól esett neki elnyújtózkodnia. Közben kortyolgatta a kávét. Mikor már kezdett a víz kihűlni, kiszállt megtörölközött és felvette a pongyoláját a meztelen testére. A konyhába indult, mert megéhezett. Vágott egy szelet kenyeret és mogyorós nutellakrémmel megkente, csinált mellé teát, majd tálcára rakta és bement vele a szobába. Megkereste a távirányítót és bekapcsolta a tévét. Még van 1 órája indulásig hogy beérjen dolgozni. Túl korán kelt ma. Ma bizony végeznie kell. Eltökélte hogy ma még enni sem megy le, mert sok idő kiesés az is. Hamar eltelt az az 1 óra, így összekapta magát és ment dolgozni. Mikor beért látta hogy páran hiányoznak, de ő ment végig a folyosón, mert az irodája a másik felén volt Amint beért rögtön neki is állt, sürgette az idő. Így aztán Klári hiába unszolta nem ment ebédezni. Egész nap dolgozott megállás nélkül és csak gyűltek a kis asztalon a lezárt akták. Már volt vagy este 6 óra mire az utolsóval is végzett. Akkor nagyot sóhajtott.

- Hát meg van, készen is vagyok.

Felettébb örült annak, hogy időben készen lett velük . Összekapta magát. Még egy utolsó igazítás és vihetik majd az összes aktát.

 

Márk és Veronika is hazaértek. Nekiálltak enni, még volt a rakott zöldségből, aztán befeküdtek a tévé elé és beszélgettek. Eltelt az idő már majdnem délután 5 óra van. Egyszer csak hirtelen kérdezi a lány

- Apa! Menjünk le abba a parkba, hátha meglátod azt a lányt. - vetette fel, és kérdően nézett az apjára.

- Látom rajtad nem itt vagy… - nevette el magát Veronika.

- Jól van, nem bánom! - nevette el magát Márk gyorsan engedve az invitálásnak. De nagyon jól esett neki, amiért ráérzett a lánya, hogy hol jár a gondolataiban. Nem tudta elfeledni egy percig sem a nőt. Összekapták magukat és elmentek a parkba, majd leültek arra a padra ahol megismerkedett Márk és a nő.

Sokáig beszélgettek a padon, kezdett besötétedni, de eredménytelen volt a várakozás. Márk kicsit csalódottan kelt fel a padról, mert tudatában van neki , holnap már várják az emberei, vége a szabadságnak.

- Gyere kicsim mennünk kell, holnap nekem munka van. - sóhajtotta bánatosan. Majd elindultak lassan haza. Veronika félszemmel az apja arcát fürkészte. Soha nem látta ilyen letörtnek az apját, mióta meghalt az anyja. Márk nehezen tette magát túl amiért elveszítette a feleségét. Sokat sírt amit Veronika is hallott, de nem beszélt az apja soha róla. Nem is szerette ha Veronika emlegette az anyját. Most pedig úgy érzi cserben hagyta az apját. Képtelen segíteni neki, mert nem tudja hogy tudna valamit tenni azért hogy boldogabbnak lássa.

Mikor haza értek, Márk bement a konyhába.

- Kicsim mit eszel? - dugta ki a fejét Márk a szobába.

- És te apa? - kérdezett vissza a lánya.

- Nem vagyok éhes! De te egyél nyugodtan, gyere! - unszolta ki Veronikát.

- Ha nem vagy éhes, akkor én sem! - ez volt a gyors válasz.

- De kicsim… - sóhajtott Márk nagyot, de nem fejezte be amit akart mondani.

- Apa!

- Igen kicsim?

- Írtál a Mariettának?

- Még nem…

- Nem írod meg neki? - kérdezte a lánya, kis szünetet tartott, majd neki szegezte az apjának mit tanult tőle.

- Tudod... te szoktad mondani, hogy mindig őszintének kell lenni, ha még sokszor fáj is az igazság az embernek …

- Igen kicsim, én mondtam, és arra tanítottunk anyáddal, hogy mindig az igazat kell mondani.

- Megfogom írni neki… Ígérem, nem sokára. - ígérte Márk.

- Rendben apa! Ma még filmezünk? Vagy fáradt vagy?

- Nem bánom, ha nem vagy álmos.- engedve kicsit a lányának.

- Megnézem milyen tv műsorok lesznek. - ezzel nagy puffanással bele huppant a fotelba Veronika.

- Hát a Rocky lesz a Mozi + -on, más jó film nincs, de ez is jó!

- A Stallone? - kérdett rá Márk.

- Igen, jó az! Igaz láttuk már, de jobb a semminél. Apa, még van fél óra, elmegyek fürdeni.

- Jól van kicsim, akkor addig írok Mariettának.

 

 

Marietta is elvégzett azzal a tömérdek aktával. Fáradtan igazgatta az asztalán össze a dolgait. Még utoljára átfutotta a listát, de megkönnyebbülten sóhajtott, vége! Most hátra dőlhet kicsit, mert 2 nap laza nap lesz.

Nem volt kedve buszozni, így hívott egy taxit.

- Kérem a bolt előtt álljon meg 2 percre, beszaladok kenyérért. - mondta a sofőrnek.

- Rendben, hol álljak meg? -kérdezte kedvesen a sofőr.

- Itt! 2 perc és jövök! - és már szaladt is be a boltba. Majd valóban 2 percre rá már lobogtatta a kenyeret és vissza szállt a kocsiba Marietta.

10 perc és otthon volt. Kifizette a sofőrt és felszaladt a lakásba. Már olyan éhes volt szinte szédült megint. De tudta ha leáll a munkával, nem végzett volna csak késő este. Nem akart megint éjjel haza menni. Így evés nélkül dolgozott míg el nem végzett.

Ledobta a táskáját, elment kezet mosni és csinált magának egy teát és egy szendvicset, majd rátette egy tálcára és beimbolygott a szobába.

- Majd fürdök ha ettem. - gondolta magában.

 

 

Közben Márk felvette az asztaláról a telefonját, megnyitotta a chat -et, és írni kezdett Mariettának.

Elnézést kért... szabadkozott... aztán megírta, hogy az ő lakása előtt lévő parkban, személyesen megismerkedett egy hölggyel. Aki annyira megfogta, hogy képtelen mással ismerkedni. Igaz, hogy még nem tudja a hölgy nevét sem... elég furcsa ismerkedésük volt és nem tudja mire számíthat, de fel fogja keresni a hölgyet. Tudja hol lakik, mert rosszul lett és haza kísérte. Legalább tisztázzák, hogy a hölgy szabad e egyáltalán, vagy házasságban él e. Nem hagyja nyugodni. És nem szeretné azt sem, hogy bármiféle érzelmet táplálna Marietta feléje. Igaz csak egyszer beszélgettek, és jól el voltak. De ettől még nem lehetnek érzései. És mert Márk nem olyan férfi, hogy játsszon más lelkivilágával, érzéseivel. Még egyszer elnézést kért és írta neki, hogy további sikert, biztos fog találni még egy rendes jóra való férfit magának. Még egyszer elolvasta Márk amit írt és elküldte az üzenetet.

Aztán várt egy kicsit, Marietta nem volt chat-en, így letette az asztalra a telefonját. Majd végig feküdt a kanapén, aztán hirtelen el is aludt öltözetesen.

Veronika mire megfürdött az apja már mélyen aludt. Nem szólt, csak óvatosan betakarta egy paplannal, aztán megpuszilta a homlokát.

- Jó éjt apa, álmodj a hölgyeddel! - súgta halkan a fülébe és elmosolyogta magát. Hát megérte végre hogy szerelmes lett az apja! Bár sikerülne nekik és megtalálná azt a nőt, akibe ennyire beleszeretett az apja.

Majd a tévét is kikapcsolta és halkan kiment a saját szobájába.

Igaz kíváncsi volt írt e az apja Mariettának, de holnap majd kiderül, és hogy mit írt vissza a nő. Viszont nem kételkedett Veronika az apja szavában. Ahhoz túlságosan jól ismerték egymást.

 

 

Majd egy órát feküdt Marietta a kádban, mire kikecmergett a konyhába, ivott egy pohár vizet és lefeküdt aludni. Még nem volt késő viszont nagyon fáradt és álmos lett, sok volt ez a két nap az irodában. Már majdnem félálomban volt mikor pittyegett a telefon. De már nem volt ereje felkelni. Majd megnézi reggel. Azzal befele fordult és mély álomba merült.

 

Reggel Márk felijedt, felült és meglepetten vette észre ruhásan aludt el. De a takarót Veronika rátette, mert nem ágyazott meg az este. Kiment a konyhába bekészítette a kávét és bement tusolni. Majd a törölközőt magára csavarta mikor végzett és bekapcsolta a gépet. Mikor lefőtt a kávé öntött magának és lassan kortyolgatta. Aztán eszébe jutott Marietta és beszaladt a szobába a telefonjáért, de nem volt üzenete. Megnyitotta a chat-ot de még nem olvasta el az üzenetet.

Mikor megitta a kávét elment felöltözött. Tett el magának két szendvicset és a lányának odaírta az asztalra egy papírra, hogy délután jön csak haza, de be kell mennie dolgozni. És írt az este Mariettának, úgy hogy nyugodjon meg, de még ő nem olvasta el, és nem válaszolt még.

Sietni fog haza, addig csináljon magának kaját és csak pihenjen, tévézzen.

 

Majdnem 10 óra. Marietta felnézett hunyorogva, és látta hogy már hét ágra süt a nap.

- Hmm… jól elaludtam! Mennyi lehet az idő? Felvette a telefonját, 10 óra volt kereken! Jól bealudt! - Már nem is emlékszem mikor aludtam eddig el… - majd felnevetett!

Kibújt a jó meleg ágyból, belebújt a papucsába és hálóingben kiballagott a konyhába. Főzött magának kávét és lassan iszogatta.

Közben eszébe jutott az este üzenetet kapott, de már nem volt ereje felkelni a telefonját megnézni. Így megnyitotta a messenger-t és akkor látta Márk írt neki.

Neki állt elolvasni, aztán megállt... mert mellé nyelte a kávéját is….és neki állt köhögni, majd meg fulladt. Hosszú idő telt el, mire kiköhögte magát.

 

Nem tudta felfogni sem, amit írt Márk neki. Neki állt még egyszer elolvasni, és még egyszer...akkor fogta fel és értelmezte. Majd összerakta a kockákat. Most döbbent rá, hogy az a Márk, az az a férfi... akivel össze ismerkedett a parkban a padon. De ez elég hosszú folyamat volt mire megvilágosodott neki, mert egyszerűen nem volt képben hirtelen, olyan sokkot kapott.

 

Nem is tudott hirtelen szóhoz jutni, annyira ledöbbent. Csak ismételgette:

- Nem hiszem el! Ezt nem hiszem el! Nem! Nem lehet igaz! - annyira kiborult, hogy az ájulás kerülgette. Aztán sírni kezdett. Majd nevetett a butaságukon. Miken ment keresztül. Hiszen a parkos férfit Márknak hívják, és egy teljes nap majdnem, egy padon üldögélve háttal, írogattak egymással. Személyesen meg... mint akik némák úgy viselkedtek, pedig tetszettek egymásnak, élőben is. Csak nem tudták egyikük sem, hogy pont egymással írogattak.

 

- Micsoda véletlen! Vagyis nem ! Nem ! Ez maga a csoda! Úgy bizony! - kiáltott fel Marietta.

 

Bizony hosszú idő telt el, mire kicsit lecsillapodott. És próbálta összeszedni a gondolatait. Aztán eszébe jutott valami, és mosolygott magában.

 

A következőt írta Márknak :

 

'' Szia Kedves Márk!

Nagyon köszönöm az őszinteségedet! Mivel rendes embernek tartalak, ezért lenne egy kérésem feléd! Semmi elkötelezettség, csupán egy baráti találkozás! Kérlek ! Én szeretnélek meghívni egy kávéra, hogy megköszönjem neked személyesen a szívből jövő őszinte szavaidat. Csak egy kávé abban nincs semmi rossz.

UI . :

Kérlek gyere el a Dózsa György téri kisvendéglőbe a Pipacsba. Ma és holnap nem dolgozom, így te írd meg, mikor van időd. Arra az időpontra megyek akkor én is. Megiszunk egy - egy kávét és beszélgetünk, majd elválunk mint két jó barát.

 

Azt hiszem ez részemről nem teljesíthetetlen kérés, várom a válaszod.

 

Üdvözlettel : Marietta ,,

 

Mikor leírta Marietta, kilépett a chat-ből, de maga mellé tette le a készüléket, hogy hallja meg ha válaszolni fog Márk.

 

20 perc múlva jött is a válasz, hogy munka után mai nap 17 óra megfelel e? És még annyit írt neki Márk , hogy nagyon örül hogy így fogadta és nem haragudott meg rá. De jobbnak látta, ha inkább leírja a teljes igazságot. Így a megbeszélt helyen 17 órára legyen ott Marietta.

Marietta csak ennyit írt vissza ...

,, Ugyan miért haragudnék rád? Igen nekem megfelel ma 17 órakor! Én ott leszek és várni foglak akkor egy kávéra ! ''

 

 

Délután Márk végzett, haza szaladt átöltözni, és mondta a lányának, Marietta csak egy kávé erejéig szeretne vele találkozni. És ezt mint egy tisztességes férfi nem lehetett visszautasítani. Így 17 órára megbeszélték, ott a vendéglőben találkoznak és kávéznak, majd elköszönnek egymástól.

Így Márk elindult a vendéglőbe, ami a park másik oldalán volt. Mikor oda ért belépett a vendéglőbe és fürkészve kereste Mariettát. Majd akit megpillantott arra még álmában sem gondolt volna...

- Te jó ég ! Te?! Hát te? - csak dadogott meglepetten Márk...

- Kit vársz itt? - kérdezte Márk, miközben teljesen le volt döbbenve.

 

Felismerte a parkban megismert nőt. Akit ebben a pár napban szinte megállás nélkül keresett! Gyorsan körül nézett, de csak párokat látott… Hol van Marietta? Most mikor találkozója van itt Mariettával, akkor a parkban megismert hölgy is itt ül... egyedül...eddig hiába kereste… na és pont ebben a vendéglőben! Döbbenet!!!

- Hát téged Márk :) - válaszolta mosolyogva az ismeretlen, ismerős... Marietta.

 

Kicsit várt a nő, most mi lesz. Aztán szembe Mariettával leült Márk. Ránézett, és csak most került képbe valójában mi az igazság, hogy az ismeretlen hölgy akit megismert a parkban, maga Marietta! Látta a gyönyörű csillogó szemeit, amiben könny bujkált, és az arcán az öröm tükröződött.

- Márk édes Márk!- sóhajtott nagyot Marietta.

- Egy álló nap... háttal egymásnak írogattunk... a padon, ...chaton pedig egymással beszélgettünk! - mosolygott

 

Márk is mire rájött és nem telt be Mariettával, csak nézte, talán még most sem fogta fel mi történt!

- Mikor haza kísértél, arra már elvarázsoltál, így a nevedet is elfelejtettem megkérdezni ...! De te sem mutatkoztál be... - nevetett fel Marietta.

 

Márk felállt az asztaltól, oda ment Mariettához. Majd megfogta a kezét, felállította és átölelte. Természetesen ezután... már csak egy hosszú forró csókkal tettek pontot a történet végére... ami a történet eleje is... hiszen ez már egy új fejezet számukra az életükben. Ez lesz majd a közös jövő.

 

Véletlenek nincsenek, mert mindig minden okkal történik. De csodák igen is vannak és ez az, a helyzet, amikor a sors így rakja eléd a gondviselést. Te csak vedd észre a lehetőséget amit nyújt az élet, ennyi a te dolgod! Merd elkapni és megélni a pillanatot, tehát merj élni, hogy boldog lehess!

 

 

Budapest. 2022. 03. 12.

 

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!