Miért csak álom...
Miért csak álom...
Miért csak egy álom pusztán?
Csak a hold néz rám furcsán.
A jövőt nem tudja senki sem,
S álmodni nem bűn remélem?
Álmodtam, hogy boldog a föld,
Eltűnni látszik minden szörny.
Háború, zsarnokság, gyűlölet,
S majd helyébe lép a szeretet...
Kicsordul kis könnycseppem.
Eljön e az az idő? Kérdezem?
Hisz csak mi emberek tudjuk,
Ha valami nincs jól s hagyjuk.
Még most se tudják felfogni,
Az embernek kell összefogni!
Ha mindenki szívével szeretne,
Világban rossz több nem lenne...
Föld se pusztulna el, ha látnál,
Nem csak néznél, de… lássál!
Dolgokat, mi már nem emberi,
De ezt csak szegény szenvedi.
A hatalom, meg a milliomosok,
A nép szemében, a zsarnokok!
S pedig jogunk van az élethez!
Hatalom ellenünk hiába tervez...
De nem értem meg az embert,
A nép ellen foghatnak fegyvert?
És mi többen vagyunk, mint ők,
Mégis mi vagyunk a szenvedők...
Álmodtam, és álmomban láttam,
Istenek jöttek felém, amit vártam
Kicserélték a mérgeket másra,
Szeretet legyen a vak-ci-nák-ba...
Álmodtam, és álmomban láttam,
Letette a fegyvert, minden állam!
De mi nép, a szívünk csupa arany,
Zsarnok s a nép éltünk boldogan!
Béke lett, és szeretet ezen a földön,
Nem lett a föld az embernek, börtön.
A gazdagok elosztották vagyonukat,
S befejezték a néppel a háborúkat!
Minden fejben dől el, s ne felejtsétek...
Háborúk is a nagyok fejében születnek!
Hát mi is döntsünk! Rabok leszünk?
Avagy szeretettel békét teremtünk?
Budapest. 2022. 02. 26.
Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !
