Az új világ ...

Néha az én lelkem is elfárad,

Van, mikor a testem fellázad.

Van hogy elég már rosszból,

És nem vagyok én se vasból.

Van olykor nyitok a világ felé,

De mindig szívem törik ketté.

A sok gonoszság és álszent,

Kik nem is éreznek szégyent.

Van ki bután játssza az istent,

A másik naiv, meg rá biccent.

Van ki tejjel s vajjal megkent,

S hiszi, táncolnak ha füttyent.

Van, ki tovább szereti a hűtlent,

Ki egy olcsó nő-ért ad mindent.

Van ki boldog ha keresztbe rak,

Hiszen a bajok, másnak fájnak.

Sok a kárörvendő kinek öröm,

Ha szívem nyitom, s kiöntöm.

Ha boldog vagy azért irigyek,

Sohase boldogok a simlisek.

Ebben a világban nem jó élni,

Mindentől és mindenkitől félni.

Kihalt a világból, jó és a szeretet,

Baj sem hozza össze a népeket??

Megérett a világ a pusztulásra...

Nincs az embereknek tanulsága.

Most hogy össze kéne tartani,

Mutatnánk meg, ki igaz hazafi.

De összefogtak a világ nagyjai,

S mi nép fogunk, szégyent vallani.

Mert amit terveztek a népünk ellen,

Hallgatunk s követjük szép csendben.

Hát ezért van, fáradt a lelkem,

S ezért lázad kínban a szívem.

Mert tudom, érzem, lehetetlen,

De milliókat tartanak félelemben.

Ember, ha most sem fogunk össze,

Késő bánat, ennek rossz lesz a vége.

Most is már tudni, rabok vagyunk,

S eljön, nem lesz saját gondolatunk.

Nem kell számítógép, se okostelefon,

Hiszen a testedben lesz egy magon.

Digitális igazolvány és majd a pénz,

Digitálisan tudsz mindent míg élsz.

Gyerekeid majd ezután sterilizálva,

Hidd el ezt mind, már most kitalálva.

Erről szól ez az egész kényszer dolog,

S ha nem fogsz össze, látni is fogod.

Talán még nem késő lehet...

De elindult.. az új világrend...

..Embereken múlik minden...

Vagy hagyod, had vesszen…

Ebben az új világrend-ben.....

Budapest. 2022. 02. 09.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !