A Lánglovag

,, Mert ahol isten elvesz valamit,

a másik kezével ad valami mást…

amire neked épp szükséged van! ''

Kigyulladt házhoz siettek a tűzoltók, a mentő és a rendőrség. Egy háztömb égett.

A közel 120 lakóból álló épületben gázpalack robbant fel. De volt olyan is aki nem volt otthon, dolgoztak, vagy más dolguk volt.

Sokat küzdöttek a lángokkal a lánglovagok és elég gyorsan terjedt a tűz, de úgy tűnt nem történt tragédia, ki tudtak menekülni időben a házból. Aki megsérült bevitték a kórházba megfigyelésre, miközben ellátták a sebeit.

Roy és Freddy már a tűzoltókocsi előtt álltak. Ők az embereket hordták ki. A mentésben vettek részt.

- Uhh , na ez is szerencsésen végződött ! - nyugtázta Freddy .

Roy bólogatott, miközben a füsttől alig látszó ház felé nézett, a másik oldalon még egy szakasz lánglovag oltotta még a lángoló épületet.

Roy egyszer csak felkiáltott!

- Ott egy gyerek ! - körülnézett, és már a sisakért se ment vissza, nekiállt rohanni az égő ház oldalára.

- Roy várj! Ott is ég minden! Át terjed, gyere vissza ! - ordított a barátja után Freddy …

De már Roy nem hallotta … Rohant a ház bejáratához….

Miközben a házban rekedt egy 5 éves kisfiú, David és az anyja, Méry. David próbált az anyjának segíteni, mivel úgy látszott elfolyt a magzatvize is, így hamarosan megindul a szülés.

Nem tudtak a szobából segítséget kérni, mert az asszonynak kint maradt a telefonja a másik helységben, ami már lángokban állt. A szobába pedig betódult a füst is és nem tudtak lemenni sem, hiszen égett a folyosó is.

Mivel a lépcső a robbanástól leszakadt, így teljesen magukra maradtak. Eltorlaszolták az ajtót rongyokkal,de a fal már tiszta forró volt, így ráparancsolt a gyerekre menjen a másik sarokba. Az anya a nagy idegességében, és a kapkodásban ráesett az ágy szélére és reccsent a csontja. Abban a pillanatban felordított és össze esett.

Méry nem tudott felkelni mivel úgy esett, hogy eltörött a lába, mi eléggé csúnya nyílt törés lett. A kisfiú pedig aki álldogált az ablakba és integetett nem érte fel a kilincset. ( Roy ezt láthatta ) Nagyon meg voltak rémülve és pont megindult a szülés is. Csak fel fel nyögött az asszony a fiú pedig simogatta sírva ..

- Anya most mi lesz velünk ? - kérdezte David szipogva.

Mire Méry sírni kezdett… Hiszen most még magát sem tudja megmenteni, meg a kisbabáját sem.Mit mondhatna egy 5 éves gyereknek, amit maga sem tud! Közben egyre erősödtek a fájásai.

Roy közben az összedőlt lépcsőn keresztül vergődve araszolt fel a másodikig ,de nem volt elképzelése hogy jut fel a harmadikra. Teljesen ledarálta a tűz és a víz a lépcsőt, a belső vasak szinte meredeztek felfele mint a fűszál. Abba nem tud kapaszkodni, azt elkönyvelte, de valamit ki kell találnia de rögtön ! A félemeletig talán elég a kötél , nyugtázta magában. Miközben mérges volt semmi nélkül eljött menteni, dühösen forgatta a fejét és nézett minden fele.

Aztán vissza mászott a másodikra és haladt a szobák felé . Miközben arra gondolt a fiút melyik ablakban látta. Talán ha kimászna és eltudná kapni az ablakpárkányát. De hogy jutna be az ablakon? Nincs mese, be kell rúgnia.

Aztán gondolt egyet és elindult valami szerszámot vagy kemény tárgyat keresni. Rohant a törmelékben lakásról lakásra, pár lakás már égett és félő volt hogy újabb robbanást idéz elő a gáz…

Aztán az egyik lakásban a függönytartó le volt szakadva, így lerántotta a másik felét és rohant vele vissza ahol a fiút látta.

Kimászott az ablakon és próbálta meglódítani, annyira hogy betudja akasztani az ablak előtt lévő rácsba a tartót. Jó párszor vissza esett, de majd sikerült beakasztani . Megfogta erősen Roy s megrántotta, érezte hogy befeszült, tehát stabil.

Lassan elkezdett fel fele kapaszkodni és mikor elérte a párkányt egyik kezével az ablakot próbálta betörni, nem törődött vele, mi lesz csak tudja a kisfiút kihozni. Többször oda csapott az ablaknak de nem történt semmi. Attól tartott hogy ki akad a függönykarnis és ő hanyatt lezuhan, akkor mi értelme volt ...

Megpróbált feljebb kapaszkodni, aztán felhúzta egyik lábát, mi közben két kézzel kapaszkodott a vasrácsos párkányban. Szép lassan beakasztotta a lábát és felhúzta magát teljesen, a másik lábával pedig nagy lendülettel berúgta az ablakot.

Aközben fohászkodott a gyerek ne legyen ablak közelben. Ahogy az ablak nagy robbanással darabokra tört, fröcsögött az üveg minden felé. Roy egyik kezét az arcához emelve védekezett, de így is érték a fejét a szilánkok .

- Kurva sisak ! - káromkodott halkan.

De ebben a pillanatban a másik lábával már be is ugrott a szobába. Földig való füst ami tódult ki az ablakon, így Roy semmit nem látott még. Várt egy kicsit, kiköhögte magát majd gyorsan körül nézett. Akkor vette észre mikor kitekintett az ablakon, a fiú nem ebben a szobában volt. Nem abban a szögben látta a tűzoltókocsit.

Gyorsan kiszakította az ajtót és próbált be jutni a másik lakásokba, verte közben hátha kiszól valahol a gyerek, csak remélte hogy nincs baja.

Aztán hirtelen mintha hallott volna egy sikítást, női hangot. Erre megállt és hallgatózott egy pillanatra, pont abból a lakásból hallatszott a sikoltás. Kicsit messzebb lépett és hatalmas erővel futott neki az ajtónak ami rögtön beszakadt. Roy nem késlekedve körbe járta a lakást, s elérve a szobához érezte forró a kilincs , tehát tűz van a szobába. Fájt a válla az előző ajtó miatt, de egy nagy lendülettel nekifeszült az ajtónak újra és újra.

Ahogy beesett a helységbe látta, hogy a bútorok az ablak felől égnek, talán a faltól ahogy a másik szoba égett… A sarokba egy testet vélt látni a füstben. Így arra mászott, mert le kellett négykézlábra ereszkednie akkora füst volt. Ha feláll úgy nem fog látni semmit. Mikor oda mászott a testhez, látta egy nő fekszik a hátán eszméletlenül és egy kis fiúcska az anyja fél mellén keresztül. Mindketten eszméletlenek voltak. A kisfiút lefordította az anyjáról s akkor ami elé tárult az teljesen ledöbbentette. Egy újszülött feküdt köztük meztelenül, kis ronggyal bebugyolálva. Még a köldök zsinór is a csecsemőn volt. Ahogy gyorsan megtudta állapítani a kicsi jól van csak nyöszörgött aztán ordítani kezdett ahogy megmozdította Roy. De látta nincs nagyobb baj így a fiúval és az anyjával foglalkozott. A fiú hamar magához tért, aztán felült és Royt átölelve sírni kezdett, kiabálta

- Ugye nem halt meg anyuci? Segítsen rajta! Kérem! Kérem! - és zokogott.

Majd Roy halkan szólt a fiúnak, hogy vegye a picit az ölébe, addig meg nézi mi történt az anyjával.

Hamar átszaladt Roy agyán, egyedül nem lesz képes kivinni őket. Hacsak ki nem talál valamit.

Látta a nyílt törést a nő lábán, nagyot sóhajtott…

Az anyán voltak valami ruhadarabok, talán a fiú tette rá, felkapta és rárakta a csecsemőt majd a fiú nyakába akasztotta. Aztán az anyjának jó szorosan becsavarta a törött lábát, és felkapta majd igyekezett a másik lakásba velük ahol feljött, ott nem volt tűz és a füst is kihúzódott talán. Mondta a fiúnak menjen utána gyorsan. Bementek letette a nőt és abba a szobába a szekrény még egyben volt, nem érte el még a tűz, kinyitotta az ajtaját, majd további ajtókat, olyat keresett amivel magához kötheti a nőt.

Majd talált egy vékony pokrócot, gyorsan kikapta és a pokróccal körbe tekerte az ájult nőt és a derekán átkötötte, majd szólt a fiúnak.

- Hogy hívnak fiam ?

- David ! - felelte a fiú és kérdőn nézett Royra.

- David ! Figyelj ide ! Most leviszem édesanyádat ahonnan én bejutottam a házba, várj meg itt, nem lesz semmi baj! Értetted? Érted fogok mindjárt jönni. De ne menj sehova! Leviszem anyukádat és jövök vissza!

- De ugye vissza jössz értem meg a kistestvéremért ? - kérdezte a fiú rémülten, hogy most maga marad megint.

- Persze vissza jövök, bízz bennem!- mosolygott rá Roy, és megsimogatta a rémült fiú fejét.

Aztán elindult az ablakhoz Roy és kimászott óvatosan, hogy a nő nehogy kicsússzon a pokrócból. Nagyon lassan leereszkedett a karnison a második emeletre. Majd letette az asszonyt és indult a két gyerekért. Mikor felért, intett neki, és ahogy az asszonyt levitte ugyanúgy bebugyolálta a két gyereket, majd lassan ereszkedett le velük is.

Mikor beért majdnem a szobába, hatalmas robbanás rázta meg az egész házat. Épp eltudta kapni az ablak szélét, beugrott hirtelen, és a gyerekeket kiszabadítva, felkapta a nőt. Davidot a kezénél fogva húzta magával.

- Gyorsan gyere! Sietnünk kell! - kiáltott rá Davidra Roy.

Majd rohantak le a kijárat felé. Mikor kiértek épp az ajtón, még egy robbanás rázta meg a házat és abban a pillanatban leszakadt az egész emelet, szinte mint egy kártyavár úgy dőlt le az épület.

Mindenki a robbanás felé figyelt. Mikor észre vette Freddy, Royt, és meglátta nála a nőt és a gyereket ahogy húzta maga után, egyből rohanni kezdett feléjük, közben már felmérte mi van. Már kiabált is a mentősöknek.

- Gyorsan! Gyertek van egy sérült még ! - zengte a mély hangjával a mentősök felé.

Az anyát Roy azzal adta át a mentősöknek.

- Van a hölgynek nyílt törése! És most szült!

Nem kis meglepetés volt, mikor a fiúcska ölében felsírt a kisbaba. Royt is rögtön ellátták, a kezeit szét vagdosta rendesen az üveg, de nem volt ideje akkor a fájdalomra koncentrálni. Bevitték őket a kórházba... a többiek még viaskodtak a tűzzel.

Az anya is túlélte, egy nyílt töréssel, igaz … és mindhárman füstmérgezést kaptak, de megúszták élve a robbanást.

Mikor Roy meglátogatta az anyát, nagyon hálásan nézett Royra, és meg sem tudott szólalni. Csak szorongatta Roy kezét, aki megsimogatta a kézfejét nyugtatóan.

- Vége, most már nincs semmi baj. Próbáljon pihenni és a fiai is jól vannak. - mondta Mérynek Roy mosolyogva.

Roy később is meglátogatta őket, és akkor tudta meg a hölgy férje hónapokkal szülés előtt kamion balesetben hunyt el. Így csak ketten maradtak a kisfiúval és a pocaklakó. Semmi segítségük nem volt.

Mivel Roy még nem volt családos ember, független volt, és a többszöri látogatásnak eredményeképpen gyengéd szálak fűzték össze őket. Aztán egymásba szerettek, Méry és Roy.

Mikor kijöhettek a kórházból, nem volt semmijük. Roy ment értük. Mivel elhozni semmit nem tudtak, mert a házból semmi nem maradt. Így nem volt hova mehettek volna. Roy pedig nem is gondolkodott egy percig sem, felajánlotta a legénylakását költözzenek hozzá. Imádta a gyerekeket, és szerelmes lett az asszonyba. De Méry is bele szeretett a hős lánglovagjába! Hiszen az életüket köszönhették neki.

Mára már összeházasodtak és várják a közös gyermeküket, talán egy ifjabb lánglovagot.

Mert igenis vannak csodák, csak hinni kell bennük