A Mennyei Jóság

Néha elgondolkodom ezen a világon,

Ahogy a kislány ül azon a kőrakáson.

Mennyi-mennyi szeretet van szemében,

Ahogyan egy bagoly üldögél az ölében.

De miért oly szomorúak e szemek?

Boldognak kell lennie mert gyermek!

De bánata a szemében ül, s mesél,

A bagoly meg hallgassa mit regél.

Kislány nem átlagos, ő egy angyal,

Ki boldogságról, szeretetről szaval.

Ki megmentené, az egész világot,

Ki mennyből hozta nekünk a jóságot.

De az embereknek már ez sem kell!

Hiába kérte az angyali lány vedd el!

Most szomorú a kis angyal könnyezik,

Mert az emberek egymást is mérgezik.

Sokszor a jó még ingyen sem kell!

Uram mond, mi van ezzel a néppel?

A kis angyal szomorúan nézi a világot,

Sajnos, ő sem tudja megtörni az átkot!

Világot tán már megmenteni sem lehet,

Most, halkan szólnak ezek a fegyverek.

Nem folyik vér, nincsen most jajgatás,

Csak a szurira való buzdítás s zaklatás.

De óhjaj mi lesz veled, te föld lakója?

Ha ki lesz téve hogy oltatlan, ajtódra?

Üldözött lész', megpecsételve hazádban,

Nem bízhatsz a családban, sem barátban.

A kis angyalka, vissza fog menni,

Elmondja az Úrnak nincs mit tenni.

Emberek nem hallgatnak már a jóra,

Nem figyelnek ma már az igaz szóra!

Budapest. 2021. 12. 19.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva .