Az élet súlya

Amikor úgy érzem nem bírom tovább,

S kérem a jó Istent, tegyen hát csodát.

Mikor a fájdalom akkora, hogy megőrülök,

Az élet ily súlya alatt úgy érzem kimerülök.

Néha megállok s nagy levegőt veszek,

Sokáig nem állhatok, mert nem lehet.

Kis erőt merítve, majd tovább megyek,

Mert tudom, lesznek völgyek s hegyek.

Vajon másnak is van ekkora a terhe?

S biztos, másnak is lenne még terve.

De az élet súlya néha nagyon nehéz,

Kellene ide, egy sokkal erősebb kéz.

Az élet súlya olyan mint egy lépcső,

Piciként kezdődik, mi egyre csak nő.

Lépcső fokonként lesz egyre nagyobb,

Mindig nehezebb ha magadat elhagyod.

De ezt adta az élet… s nincs mit tenni,

Tovább kell menni, így ezt kell cipelni.

Másnak nem lehet az élet súlyát átadni,

Ez az enyém, már nem kellene feladni.

Lassan haladok vele, de végéhez érve,

S Istent kérve, most tán, pihenni kéne.

De Ő így válaszol: Tarts ki már végre!

Ha itt lesz az időd, eljön majd a béke!

Oda viszlek, hol életed súlyát leteheted,

Hol földi szenvedésed, máris elfeleded.

Anyagi tested nélkül a lelkeddel jöhetsz,

S a mennyben, végre boldogabb lehetsz.

De mondok neked egyet, s ezt fogadd el,

Ha többet mosolyogsz, törődsz lelkeddel.

A szépet lásd meg életedben s örülj neki,

Akkor életed súlyát, nem a lelked cipeli.

A testednek a lelked ad erőt a túléléshez,

Mert a tested, hasonlatos az istenedéhez.

Erős vagy és hatalmas, s leküzdhetetlen,

Ezt ne felejtsd el és raktározd szívedben.

Míg élsz a földön, szeress, tiszteld ami él,

Mert mindenben mi földön él, lélek zenél.

Ha szellemed lecsitul, a lelked meghallja,

S akkor felcsendül lelked boldog dallama.

Az élet súlya, akkor már nem lesz teher,

Meglátod az élet majd lábaid előtt hever.

A pillanatokat, éld meg szívvel lélekkel,

Tölts meg a földet, a szereteted fényével.

Budapest. 2021. 12. 07.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!