Engem senki

Oly egyedül vagyok bánatomba,

Itt maradtam árván a fájdalomba.

Nincs énnekem már szülőm se,

Nincs, aki fájó sebeim bekösse.

Fáj, úgy fáj a magány, érzem én,

Elmúlt minden kiben hittem még.

Fent ülök egyedül a ház tetején,

Úgy sírok a másvilág küszöbén.

Szívem zakatol ugornom kéne,

Megszűnne minden, így vége?

Miért éljek, engem senki nem szeret,

Hiába hullajtok fájdalmas könnyeket.

Felnézek az égre, ó jó uram mit tegyek,

Ha már nincs senkim, aki engem szeret.

Csak madarak csivitelnek más nem szól,

Tudom hogy nem szabad, s ez nincs jól.

Egy élet van, csak úgy nem dobhatom el,

Aztán érzem, ahogy a minden körbeölel.

Óh Isteni szeretet amit érzek magamban,

S hálát adok szülőmnek, hogy fogantam.

Lassan elmúlik a fájdalom, s hálát érzek,

Óh Istenem nem engedhetek a kísértésnek.

Egy életem van, nahát, összekapom magam,

Nem szabad, az életet csak így hátra hagyjam!

Budapest. 2021. 11. 17.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !