Szívemből szól ez a dal

Elhagytak az álmok s a barátok,

Sírnak az út menti fehér akácok.

Mi alatt táncoltunk sok éven át,

Nem is éreztük az idő múlását.

Mindennap kijöttünk ide vigadni,

Ha ezek a fák tudnának beszélni.

Elmondanák mily boldogok voltunk,

Fiatalon amennyit énekelni szoktunk.

Hol van már az a nyár, nem jön vissza,

Pedig mindenkinek volt egy jó titka.

Ma már nincs mi ide kössön a falumba,

Elmegyek s én leszek ki az ajtót becsukja.

Fáj a szívem, s húzom a bús hegedűm,

Szívemből szól ez a dal búsan s gyönyörűn.

Nincs itt már semmi s senki miért maradnék,

Jobb lenne az is ha még egyszer újjá születnék.

Ne marasztalj kérlek szép fehér akác,

Elment a legény is megszakadt a románc.

Elmegyek s többé nem jövök vissza se,

Viszlek a szívemben és illatod emlékbe.

Budapest. 2021. 11. 16.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !