Néma fiú

Bár hallanám hangod dallamát,

S szívedből jött óhajod sóhaját.

Tudom a szádon, a némaságod,

Szívedben búsul, a hallgatásod.

Néma fiú de szíved csupa jóság,

Szemeidből olvas az édesanyád.

Nem tudod elmondani, mi az mi fáj,

Örök némaságra ítéltetett, ez a száj.

De jó anyád kiolvassa a szemedből,

Tudja mikor könnyezel, szeretetből.

S tudja azt is, mikor valami nincs jól,

Mert anyukád érzi, ha fájdalmas a kór.

Titokban mikor alszol, kéri az Istent,

Ne sújtson már, gyerekként bűntelent.

Elég ha némának s süketnek születtél,

Érzi azt, hogy de sokszor megölelnéd.

De nem lehet, béna a fiad s daganatos,

De tudod ez néha fájdalmas, alattomos.

Próbálod ezt a kis időt, boldoggá tenni,

De érzed, hogy nem soká el fog menni.

Amikor a szíved nehéz kőként viseled,

Mert tudod, meg fog halni a gyereked.

A világ összes fájdalma összegyűjtve,

Testedben fáj, a szívedben összetörve.

De hiszel és bízol, néha a csodát várod,

Nehéz, hisz a fiad miatt dobott a párod.

Beteg gyerekkel már nem kellettél neki,

Ne törődj vele, Isten s a karma megveri.

A fiadért ölnél is akár, de soha se bánd,

Ami elmúlt, az elment, sírni érte de kár.

Fontos csak egy, a drága édes gyereked,

Hisz tudod, hogy nem sokára elveszted.

Sok beteg gyermek él még, rajta kívül,

Sajnos sok gyermek vár, szülők nélkül.

Csak szeretetet kérnek, amíg idejük van.

Addig míg, kicsi szívük utolsót dobban.

Budapest. 2021. 10. 25.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !