Szilaj vágyak

Őrült és gyötrő vágyak, olykor kínoznak,

S égeti testemet mely fáj, s nem hagynak.

Szilaj vágyak belül mik kitörni készülnek,

S érzem már, engednem kell az ördögnek.

Lüktető szenvedéllyel akarlak, még téged,

Hinned kell benne, még forrni fog a véred.

Vad szenvedéllyel adnám oda égő testem,

Forr tőle a vérem is, hogy birtokba vegyen.

Kötözz vagy oldozz, nem bírom tovább,

Akarom a testemmel, ezt a vad éjszakát!

Kínoz a vágy, mitől úgy érzem megőrjít,

Hallom, érzem el kárhozok, ördög szólít.

Perverz gondolatok, érzem nem csitulok,

Oh látom jössz felém, teljesen bevadulok.

Mint sárkány okádta volna a tüzet, belém,

Úgy érzem, a szenvedély oltárán égek én.

Tombol a vérem már, oly soká nem bírom,

Ha nem leszel enyém, földet is elhagyom!

Nézd, hogy szenved a testem és a lelkem,

Mit is tehetnék, nem tudom hova rejtsem!

Budapest. 2021. 10. 12.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !