Elveszve

Mikor először ültem vonaton,

Nem tudtam állni a peronon.

Süvített a szél, vonat zakatolt,

Jött édesapám majd átkarolt.

Gyere be te leányzó a fülkébe,

Addig még mi bajod történne.

De hát apró gyerekek elevenek,

Míg egyszer látom, eltévedek.

Hiába jó szó, így járt a leányzó,

Hát megállt a vonat ez megálló.

Láttam mennek le van leszálló,

Leszálltam s bezárult a vasajtó.

Körül néztem apám meg sehol,

Úristen a vonat meg elzakatol.

Most mi lesz velem itt egyedül,

Látom egy vén cigány hegedül.

Oda futok hozzá, csacsogtam,

Aztán a cigánnyal, dalolgattam.

Mikor abba hagyta a muzsikát,

Felém villantotta nagy mosolyát.

Hát te pula hol van apád, anyád,

Te szótlanul szedted a sátorfád.

De cigány se volt rest, eléd állt,

S elmondtad véletlen leszálltál.

No cigány elvitt a kapitányhoz,

Mondja, elvisznek apukádhoz.

Jókat szórakoztak ők miattam,

De a nevetést most kihagytam.

Sírtam én mi lesz ha elvesztem,

Apukámat, meg kell keresnem.

Megnyugtatott a rendőr bácsi,

S többet nem kell így leszállni.

De megígértem, mindent neki,

Szólt a telefon, s beállt a kocsi.

Beültettek a szép rendőr autóba,

Messziről ugrottam apu karjaiba.

Budapest. 2021. 09. 29.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !