Emlékek a semmiből...

Látsz egy szint , talán valami feldereng,

Talán megdobban a szíved is odabent.

Ha érzel egy illatot, ami megelevenedik,

S rá gondolsz, szemed előtt kirajzolódik.

Ezek is csak régi emlékek a semmiből,

Melyek most rád törnek, de valakikről.

Már régen nem is gondoltál senkire se,

Aki rég a múltadat belakta s felépítette.

Régen volt, az ember nem a múltból él,

De jól esik a sok szép emlék, ha mesél.

Hiszen valamikor, a szíved dédelgette,

Ezeket az embereket, de el is vesztette.

Az életben sok minden történik velünk,

Jó Isten küldte őket tanítsanak nekünk.

Jöttek - mentek az emberek, életedben,

Lemaradoztak, más jött az érdekedben.

Múlt lehet szép, de lehet kinek szörnyű,

Lehet neked rossz volt, másnak könnyű.

Sajnos oda születtünk ahova, s amikor,

Választás nincs, megszületünk valahol.

Az emlékek a semmiből törhetnek ránk,

S feledtük, elmúlott az nem a mi hibánk.

Ilyen az élet, találkozunk, s megyünk tovább,

Nem állhatunk meg, az időnk egyre drágább.

Sokszor eszedbe jut, aki nincs köztünk,

De hát születünk, egy feladatra jöttünk.

Aki elvégezte a dolgát, az ő lelke hazatér,

Földön, emlékek a semmiből, te lelkedért.

Őrizzed a képet, szép emléket a múltból,

Kik itt voltak neked, s távoztak a világból.

Emlékek lesznek, a semmibe el vesznek,

Értelmet s tanulságot adni a földi életnek.

Budapest. 2021. 09. 21.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !