Megcsaltál...

Fagyos tél lett az én szívem, lelkem,

Nincs semmihez, még élni se kedvem.

Már egyedül kortyolom kávémat reggel,

Meg kell hogy béküljek ezután, a csenddel.

Fáj a szívem, hisz magamra hagytál,

Alattomosan vége, mert megcsaltál.

Hiába szerettelek, már nem kellesz,

Hisz elmentél, akkor mást szeress.

Ne könyörögj, mert már véget ért,

Vállald a felelősséget a szavadért.

Amit kifőztetek, egyétek is ti meg,

Azért voltál már velem ilyen rideg.

Ne aggódj, most legyetek boldogok,

Nem kell félned, majd utánad sírok.

Te akartad ezt, hogy legyen ez így,

Hát drága ebből már, nem lesz frigy.

Most már kint is havazik, tél van,

Bánatom elillant, reggeli kávémban.

Szívemben most már békesség lett,

Nem én voltam az, ki most vesztett.

Budapest. 2021. 08. 01.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !