Tüzelő vágy

Adtam s kaptam, de nem voltam elég,

Vágytam ölelő karod, de elmentél rég.

Még mindig érzem azt a tüzelő vágyat,

Én sírok, mert megosztottam az ágyat.

Veled, ki kihasználtad vágyam, testemet,

Már látom, soha nem szerettél engemet

Addig csaptad a szelet, mindent oda adtam,

Cserébe csak megalázást, s a kínt kaptam.

Oh mit tettél velem, miért? S beléd estem,

Te neked érzem nem voltam semmi sem.

Mit rontottam el? Miért tetted ezt velem?

Most már látom! Én csak erre kellettem!

Fáj nekem, de még most is gyötör a vágy,

Szerettelek, s imádtam minden porcikád!

Te mégis elhagytál, tán jött valaki más,

Ha rád gondolok, mindig elfog a sírás.

Nem! Nem akarok gondolni már így rád,

Csak annyit kérek, hogy ezt te megbánd.

Kapd vissza az élettől, amit velem tettél,

Gondolj majd rám akkor, ha nagyot estél.

Budapest. 2021. 07. 22.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !