Az elveszett bizalom

Nem is oly régen, még volt bizalom,

De ma már nincs, emberben irgalom.

Ok nélkül, egymásnak esnek nagyon,

Ember! Karma vissza adja egy napon.

Nem hitte az ember el, bizalom nélkül,

Szeretet? Hát senki, senkit nem becsül.

Mi lett veled te föld lakója? Ki vagy te?

Szeretet nélkül nem élhettek! Tudod e?

Sokan keresitek a boldogságot, hiába,

Lehet ezer lámpással, minden irányba.

De nem fogjátok ott találni a bizalmat,

Amíg a gyűlölet, és a hiúság kopogtat.

Míg nincs e földön becsület s törődés,

Ember lelkében, naponta lesz őrlődés.

Keresik a boldogságot, miközben hiú,

S mindenkivel gyűlölködő, nagy arcú.

Tedd le a lámpást, s öleljétek egymást,

Beszélgessetek, s feloldjátok a gátlást.

Csak így nyerhető el, a fránya bizalom,

Ha ajándékba adjuk nekik a mosolyom.

Hisz a szeretetet, nem lehet megvenni,

De nem is lehet ok s cél nélkül kergetni.

Az ok legyen az, hogy vágyik az ember,

Cél, hogy önzetlen legyen, ne kényszer.

Keresheted, akár millió nagy lámpással,

S nem kommunikáltok, soha egymással.

Szeretet és törődés, meghalt egy napon,

Ne hazudj magadnak, hiányzik nagyon.

Ne keresd, hanem tegyél cserébe érte,

Meglátod az ember boldog lehet végre.

S találd meg először, Te a saját lelkedet,

Magadból indulhat ki mindig, a szeretet.

Budapest. 2021. 07. 06.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !