A léted! Éled?

Vannak kik életedbe okkal lépnek,

Vannak kik indok nélkül el tűnnek.

Van ki behízelgi magát mint barát,

Majd ígér fűt fát, nem tartja szavát.

Te soha ne kérdezzed hogy is van ez,

Hisz tudod már, nem az ember tervez.

Könnyezel mert fáj néha, ki nincs már,

Van ki örökre emlék marad, sírhant vár.

De soha ne feledd, csak jóra emlékezz,

A pillanatot kapd onnan ki, ne vétkezz.

Ne szídd, ne átkozd, amiért így történt,

Mert a sors akarta, s fizet ő mindenért.

Ne érezd rosszul magad, lehet nehéz,

De tudd majd, másik ember is felidéz.

Mert te is éppen úgy vagy a másokban,

Kiknek benne voltál régen a napjaiban.

Az élet egy nagy utazás, mi összeköt,

De lehet szét szakít, szíved összetört.

Az élet malma soha nem áll meg, őröl,

De a múltból biztos akad ki veled örül.

Kinek fontos, hogy boldognak lásson,

Ki vidáman s örömében hátba vágjon.

Ki veled sír ha szomorúnak lát viszont,

Mert mindig van az életben, mélypont.

De az igazi barát még akkor sem feled,

Mikor nehéz a lét, magányos a szíved.

Ott van ha hezitálsz, szeretetre vágysz,

Ott van akkor is ha nagy neked a gyász.

Nem szabad hogy az élet neked fájjon,

Boldog vagy? Senki se kérheti számon.

Ez a te életed, rajtad áll vagy épp bukik,

Ha szomorkodsz is kicsit majd el múlik.

Élj vidáman, boldogan, légy erős és bátor,

Tapasztalj a múltból, s építkezz a mából.

A jövőd sem igazán csak saját gondod,

Mert ott fent már, meg van írva sorsod.

Budapest. 2021. 01. 04.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm a versemre szánt idődet.