Remények
Remények
Amikor már nem találod helyed a világban,
Senkivel nem beszélgetsz élsz a magányban.
Arra gondolsz mit vétettél miért van a csend,
Csak lelked dala ordít nem halkul el idebent.
Miért van, veled mindig csak a rossz történhet,
Minden nap új nap, mégis rosszul végződnek!
Fájó szívvel gondolsz rá, minden egyes napra,
Hiába s beismered nem vagy méltó a feladatra!
Elbújsz hát a világ elől, ne lássák mennyire fáj,
Nincs esélyed, a jó útra valamikor visszatalálj!
Nincs már senki akiben letedd az elveszett hited,
Hogy valamikor jobb lesz már senkinek se hiszed!
Tombol legbelül a lelkedben, az elfojtott fájdalom,
Nem akarsz kitárulkozni, senkiben nincs szánalom!
Hiába minden, elvesztek a remények amik voltak,
Már nem maradt semmi holnapra, álmaid elkoptak!
Budapest. 2020. 01. 20.
Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!
Köszönöm az idődet , ha olvastad a verseimet!