Az én hajóm is kiköt egyszer, majd megnyugszok,

Ha a világ gondjaira mindig kevesebbet gondolok.

Eljött az az idő, mikor az Én napom beiktassam,

Mikor a létem és gondolataimat, én irányítsam!


Bármerre is jártam e világban,

Sok jót nem láttam mostanában,

Nagyon felborult e világrend,

Nemtörődömség most a trend!


Az én hajóm is kiköt majd egyszer, és megállok,

Szét nézek a világban újra, szomorú amit látok,

Az élet tengerén, a nagy halak maradnak fenn,

Akik nem tudnak úszni, a létük sajnos védtelen!


Odáig fajult a világ, hogy a szegénynek, betegnek nincs,

Semmi segítség, de még alamizsna sem jár, így enni sincs!

Az emberi érzés már nem sok embernek adatik, ezt nem tanítják,

Csupán nyitott szemmel és füllel kell járnod, bármerre járjál!


Az én hajóm is kiköt majd egyszer, akkor majd kiszállok,

Ha megtehetném magammal vinném ezt az egész világot,

Egy jobb és élhetőbb világban szállnék csak a partra,

Egy olyan világba, ne legyen szükség anyagi javakra!


Csak akkor tanulhatná meg azt, hogy nincs úr, nincs paraszt,

Mindenki egyenlő lehetne, nem lehetne hallani soha panaszt!

Nem lenne hiány semmiből, mindenki boldogan élhetne végre,

Nem vérrel írhatná a történelmet a sors, mert itt lenne a béke!


Ha az én hajóm is kiköt egyszer, nem bontana újra vitorlát,

Mert a paradicsomban eltűnnek a rossz emberek, a honatyák!

Mindenki úgy élhetne, ahogy Ő szeretné igazán, boldogan,

Énekelhetnék lelküknek a régen elfelejtett szíve dallamát!


Vissza térhetne a világunkba a béke, móka és a kacagás,

Megszűnhetne végre ami mostanában oly divatos károgás!

Béke lenne e világban, egy új világi boldogság,

Nem nélkülözne senki az újvilági bőségasztalán!


Az én hajóm hát végleg kikötött, megérkeztünk,

Oda ahol már nincs is kezdet és nincs végzetünk!

Ide nem jut el a rossz és a bánat, sok betegség,

A régiben meghaltunk, hogy itt újjászülessünk!


2019. 05. 19. Budapest


Saját szerzemény ! Minden jog fenntartva !

Eredeti állapotában osztható .