Mondd, sírnak ott e az angyalok …

( Emlék vers , Köves Pál emlékére )

Egy sóhajtás ami még belefér ,
Egy pillantás , ami rég elkísér ,
A szavak , amelyek bennem égnek ,
A neved kiáltom tova a szélnek !

Bárcsak itt lennél még most is velem ,
Hiába mondom , de nehéz a szívem !
Bárcsak hallanád halk sóhajom ,
Eljutna hozzád minden óhajom !

Mondd, sírnak e ott fent az angyalok ?
Hisz angyal is valakit egykor itt hagyott !
Mondd ha nem bírom , eljössz e értem ?
Mikor már elfogy az utolsó reményem !

Nem kérnék én mást , csak légy velem itt ,
Mert az élet könyörtelen és a halál elvitt!
Bárcsak még egyszer láthatnálak ,
Elmondhatnám , mennyire imádlak !

Itt állok most szótlan és némán ,
Sose éreztem magam ilyen árván !
Nem maradt más csak egy sírhalom ,
És a döbbenet , a magányos sóhajom !

Talán egyszer majd veled ott fent ,
Találkozunk ha én is ott leszek !
Addig se potyogtasd a könnyeid értem ,
Nagyon szerettelek és hiányzol nekem !

De Te ne sírj , ha szenvedni látsz nagyon ,
Még éltél addig is Te voltál az Angyalom !
Minden szép emlék ami feltőr bennem ,
Szertefoszlott álmok ohh mit vétettem !

Minden apró kis csillagot sorra veszek az égen ,
Kereslek azóta is , de szétfoszlott a reményem !
Elmentél olyan messze , utol nem érlek ,
Fájón sajgó lelkemmel , de még remélek ...

Budapest , 2018 december 24

Saját szerzemény ,
Köszönöm ha olvassátok , osztható eredeti formájában !Köszönöm !!