Lelkem temploma   El kéne menekülni az emlékek elől... Szebbet álmodni, mi nem feszít belül. Békére lelni, ebben a kegyetlen világban, Nyugalmat lelni, s boldogulni hazánkban.   Hagyom hogy sodorjon az élet, végeztem, Álmom mennyei kapuja előtt ébredtem... Titkon bízni bíztam, hogy én is…

  A tél mesél...   A tél, miről mesél? Hó lepte minden, Mint ember, már csak a hideget érzem. De nem....inkább bizony fázik a lelkem, Mindig elszörnyülködöm,a rossz tetten.   Alszik a természet a hópelyhek alatt, Hiába van lelke, s néha nagyon fáradt. Hallgatom ahogy zúg az erdei…