A két szív

Szerelmünk mint a rózsa,

A világban kibontakozva...

Messze vagyunk egymástól,

De a két szív csak fellángol.

Néha fáj, hogy nem vagy itt,

Ó a szerelmed mélyen érint.

A vágyaim, ha beszélnének,

Az érzékemmel becéznének.

Szerelmünk mint a szélvész,

Feltámad, halkul, kérsz még.

Van, mint orkán végig söpör,

Aztán tovaszáll s meggyötör.

Van, mikor csillapíthatatlan az éhség...

Hiányzunk, vágyunk, erre sincs kétség...

Olykor hiányzik egy szó... és egy ölelés...

De valahol az óhaj, és a sóhaj ködbe vész...

Budapest. 2022. 03. 25.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !