Csak én voltam...

Szótlan ülök a parton, nézem a tengert,

S látom magam előtt arcod, a kedvest.

Eszembe jutott az utolsó éjszaka,

S már tudtuk, többé nem lesz soha.

Elváltak útjaink s közös elhatározás,

Jobbnak láttuk ha nem lesz folytatás.

Elmentél messze, ma már csak emlék,

Ha tudnám hol talállak utánad mennék...

Hiányzol és fáj hogy így történt...

De az élet felül ír minden törvényt!

Minket csak a vágy kapcsolt össze,

Sajnos szerelem... nem volt közte!

Egyoldalú volt csak én voltam ki szeretett,

Csak én voltam... ki boldogan nevetett.

Nem vettem észre az érezhető jeleket,

Nem láttam előre, így menteni se lehetett.

Elváltak útjaink, ki tudja merre jársz,

S bizton érzem, te engem nem vársz.

Lehet most már valakit úgy szeretsz...

Ahogy én téged, de remélem nem feledsz...

Budapest. 2022. 03. 19.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !