Egy kopott csónak

Már csak egy kopott csónak maradt,

Eldugva a kis tó mellett, a fák alatt.

Miben annyit ringatóztam rég nagypapával,

Sokszor horgásztunk csónakban napnyugtával.

Emlékben még hallom kedves szavát,

S emlékszem néha meghúzta kis borát.

Majd bökött a fejével nézzek a botra,

Mert úgy látta, már van kapás rajta.

Emlékszem szokta mesélni nekem,

Ha horgászol fiam, maradj csendben.

Csendesen legjobb a tavon a kapás,

Meglátod lesz fogásod egy rakás.

Most csak egy kopott csónak maradt,

Az idő nem volt kegyes így ki hasadt.

Csak nyáron van időm kijönni a tóhoz,

De míg élt, mindig jöttem nagyapóhoz.

Az idő eljárt felettem is, s jó emlékezni,

Ha van időm jövök ki a tóhoz pihengetni.

Aztán eszembe jutott de jó lenne,

Felújítanám, újra horgászni kellene.

Sok szép időt töltöttünk itt el papussal,

Nyáron mindig jöttünk a tóra batyukkal.

Aztán nagymamám pucolta a halat,

Ejj sok kapás volt, másnapra is maradt.

Ma már csak emlékeimben élnek ők,

A tavaszi szellő egy könnyet letörölt.

Állok a tópartján kis csónakot nézem,

Vajon lesz e erőm felújítani s pénzem.

Talán majd sikerülhet nekem jövőre,

Hiszen tavaly, sem lett semmi belőle.

De a reményt nem adom fel, s bízom,

Tán jövőre már anyagilag is bírom.

Lassan indulnom kell már haza felé,

Búcsú a tájtól, ahol ember csendet lelé.

Elindulok búsan, utoljára visszanézek,

Fájdalmas érzés, hisz múlnak az évek.

Budapest. 2022. 03. 01.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !