A hűtlen

Azt mondtad kincset találtál,

Életedben csak rám vágytál.

Én vagyok neked a mindened,

Mert én vagyok a te feleséged.

Éjszakánként forrón átöleltél,

S mindig óvtál s szeretgettél.

Azt hittem boldogok voltunk,

Együtt nevettünk és sírtunk...

Míg egy napon megváltoztál,

S éjszakánként virrasztottál.

Tudtam éreztem, hogy vége...

Hogy valaki más van a képbe...

De te még játszottál, hazudtál,

Kérdeztelek, s mégis kamuztál.

Ó hát te nem, te még szeretsz,

S te büntetlenül félre léphetsz...

Aztán kiderültek a turpisságok,

S tudhattad, hogy én ráhibázok.

Jaj kedves, hát nem kell a rizsa,

Menjél és többet ne jöjj vissza.

Elmentél, a csajnak se kellettél,

Vissza jöttél, még könyörögtél.

Nem kedves menj nem kellesz,

Hitted, hogy engem úgy ejtesz.

Nem hitted hogy játszik veled?

Az a másik érted nagyon eped.

Irigységből elcsábított tégedet,

És elszeresse tőlem a férjemet.

Behálózott úgy kellett neked,

Nem voltam eléggé jó veled?

Nincs vissza út kedves, menj,

Ez volt a pohárba, utolsó csepp.

Az ajtót kívülről tedd be kérlek,

Nem sírok, vannak ilyen férgek.

Majd rágyújtok egy cigarettára,

Jó mélyen le szívom elszánva.

Hazudtál, átvertél, megcsaltál,

Nem tudom mire jó a pároknál?

Hűség már nem divat e korban,

S nyugi... szívom a cigit lassan...

Ezentúl én sem bízok senkiben,

Önzőség van a legtöbb férfiben.

Elvetettem, mindent az életben,

És már nem bízok a szívekben.

Budapest. 2022. 02. 06.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !