Ha volna több időm...

Talán a szemedbe vesznék,

A két ölelő karodba bújnék.

Őrizném örökké szerelmed,

Ne kelljen soha szenvedned.

Ha volna több időm, ölelnélek,

Soha már el nem engednélek.

Boldogan vésném kőbe neved,

Öröm, ha enyémet mellé vésed.

Én veled lennék minden percben,

Ha beszélsz hallgatlak csendben.

Szavaidat innám, mert szomjazom,

Boldog lennék ha kezed foghatom.

Őriznélek a múltamnak, jelennek,

S a jövőmnek, hogy ne felejtselek.

Szerelmesen, de az ifjúság elszállt,

Ha volna több időm, így hát viszlát.

Az idő mint az eső cseppek peregnek,

A tenyeremből elfolytak s elvesztek.

Ami elmúlt már, vissza nem jön többé,

Így vált egy régi álom, szürke köddé...

Ha volna több időm, szemedbe néznék,

Örök szerelmedet, csak ennyit kérnék.

Ez az álom már elérhetetlen nekem,

Hisz alkonyodik, s már öreg lettem...

Lenne több időm, nem lennék gyáva,

Mert tudd az én szívem választ várva...

Gyötrődött, hosszú éveken át érted...

Szerettelek a sírig noha nem kérted...

Ez a gyönge test nem sokára nyugszik,

Örökre behunyja a szemét s elalszik.

A szívem is ott maradt nálad végleg,

Mondod szeresselek, már ne kérjed.

Magammal viszem az álmaim, s vágyam,

Amíg éltem, csak ezt az egyet bántam...

Mikor volt rá lehetőség s egy alkalom,

Hezitáltam, nem voltam biztos akarom.

Most pedig nincs már több idő semmire,

Egy élet csak elszállt, s idő volt bárkire.

De az élet gúnyt űzött velünk s ellenünk,

Lett volna idő, de mi mégsem szerettünk...

Budapest. 2022. 02. 02.

Saját szerzemény , szerzői jogok fenntartva !