Egy viharos éjszakán

Egy viharos éjszakán mondtad,

Egy ideje már a szívemet csaltad.

S zokogtam hangtalan belülről,

Így, az ajtót betettem én kívülről.

Elhagytalak ó, de bánt nagyon,

Megcsaltál engemet sok napon.

A szívem darabokra tört össze,

Hullik a bánatos lelkem könnye.

Nem mondtad mit rontottam el

Gondolom téged, nem érdekel.

Tán nem is szerettél engemet,

Hiszen megcsaltad, a szívemet.

Talán majd egyszer, gondolsz reám,

Amikor egyedül leszel, hol a leány.

De én már csak a múltad leszek,

Ha néha fájt is, már nem könnyezek.

Budapest 2021. 12. 10.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !