Elvesztegetett idő

Mostanság sokat gondolkodom,

Miért van itt a földön idő vajon?

Miért kellett hogy ez így legyen?

Van e olyan, az időt vesztegetem?

Sok kérdés s megannyi válasz,

De te ember tanulj meg hármat.

Itt a földön az időt drágán mérik,

S a végén majd, hogy telt, kérdik.

Az időd drága, míg fiatal az ember,

Addig nem is veszi észre nagy teher.

De hamar elszáll az ifjúság, meglásd,

Rádöbbensz hogy az idő versenyfutás.

Igen, születünk majd aztán meghalunk,

Közte lévő időben, földön mit hagyunk.

Másoknak szép emlékeket, s szeretetet,

Vagy csak úgy az idődet elvesztegeted.

Élhetsz szépen, boldogan ha te is akarod,

Csak akkor, ha az idődet másnak is adod.

Nem elvesztegetett ha mással megosztod,

A boldog élet az, ha idődet nem sajnálod.

Mert így lesz tartalmas az időd mit kaptál,

Nem fogod úgy érezni, hogy csak elszáll.

Persze el is vesztegetheted ezt az idődet,

Hagyhatod csak úgy elmenni az egészet.

De ha az időd végéhez értél, eszedbe jut,

Annak kereke, már nem vissza fele fut.

Az életed lepereg előtted egy perc alatt,

Elvesztegetett idődért hibáztatod magadat.

Ne vesztegesd el az időd, azt te kaptad!

Élj, legyél boldog, nevess, az időd halad.

Minden napnak örülj, hisz az idő ajándék,

Élj boldogan hogy mások is ezt megéljék.

Hisz időnk véges, mint a vasúti sínek,

Valahol kezdődnek s majd véget érnek.

Merj élni, amíg még az idődből kitelik,

Elvesztegetett időd, vissza nem pörgetik.

Budapest. 2021. 12. 05.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !