,, Az ember életében mindig akadnak olyan emberek, akik, ha akarjuk, ha nem, belopják magukat a szívünkbe! '' ( Ismeretlen szerző )

A Barát

Van néha hogy sírni látsz,

Mikor az élet, megtépáz!

Van olykor rossz kedvem,

Ha elveszett a hit bennem.

Volt már bal lábbal keltem,

De még békességre leltem.

Avagy a jókedvet kerestem,

Ha mérgemben dühöngtem.

Igen, vannak hibáim látom,

S belátom kedves Barátom!

De ha elfogadod ez vagyok,

Azt adok, amit tőled kapok!

Néha csendben ülök veled,

Ha fáj a szó, fáj a képzelet.

Lelkem csendben sírdogál,

Amíg a békesség rám talál.

De tudom Te fogod kezem,

Míg az utamat, meg lelem.

S néha elveszítem a hitem,

Olykor nyalogatom sebem.

Volt néha, ha csalódás ért,

Hálám, minden jó-szóért!

Tudod oly érzékeny lélek,

Lakozik bennem míg élek.

Ismersz és nem követelsz,

Öröm ér velem ünnepelsz!

Ha szívem bánatos nagyon,

Kedvem nem veszed zokon.

Megesik, hogy kacagok rád,

De tudod azt bírom a burád!

Mert a barát akkor a barátod,

Ha szívedet csak neki kitárod.

Tudod hogy soha nem hárítok,

S ha kell nagyon, rád számítok.

De mit is érne az igaz barátság,

Ha nem lenne őszinte kiváltság.

Kölcsönös tisztelet és szeretet,

Ki ha baj van is vállon vereget.

Kit nem elhagyunk az útszélén,

S nem mulatunk soha az életén.

Mert lehet egy nap sírni látod,

Jusson eszedbe cipelte zsákod.

Nyújtsd kezed ha csendben ül,

Lelkében a szívében van az űr.

Ha ő is bal lábbal kel néha fel,

Olykor küszködik könnyeivel.

S gondolj arra, ő mit tett érted,

Mert tudod már, ő szeret téged.

Budapest. 2021. 10. 12.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!