Vallomás

Ideges voltam, a gyomrom úgy ugrált,

A szívem remegőn, s vadul kalimpált.

Az első randevú, egy hónapja ismerem,

De máris felbolydult, az egész életem.

Aztán mindenre felkészülve, elindultam,

Édes volt, nem ismertem s nem tudtam,

Hogy személyesen milyen lesz ismerni,

De mentem, mondtam oda kell figyelni.

Mikor megláttalak a túlsó oldalon téged,

Nagyot dobbant szívem, na most véged.

Gondoltam , de akkor már tudtam Ő az,

Aki kell, kit szeretni tudok s szerelmet ad.

Megöleltük egymást, éreztem a szikrát,

Halkan sóhajtottam, ne érezze e szívet.

Mit nem tudok lecsendesíteni, úgy vert,

Csak kalimpált össze vissza, úgy ugrált.

Szempillantás alatt, a szívembe kúszva,

Úgy éreztem, mintha ismerném régóta.

Mire elcsattant az első csók, végem volt,

Beszélgetve kuncogtunk az udvaron, kint.

S mikor eljött az este már tudtam hogy,

Aki kell nekem, s szerethetek az te vagy.

Imádom a hangját, szemét, forró száját,

Ahogy átöleli és csókolja leendő aráját.

Éreztem már akkor, veled minden más,

Ez lehet talán, egy szerelmes vallomás.

Igen, mert én őszintén megszerettelek,

Így kezedbe , szívedbe adom életemet.

Leszek hű szeretőd, ki éjjel kivégez kéjjel,

Hű barátod, ki vigaszt nyújt nappal s éjjel.

Leszek hű társad, feleséged a mindened,

Míg Isten megadja nekem, a földi életem.

Budapest. 2021. 09. 09.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !