Úgy vártam rég...

Úgy vártam rég, hogy újra átölelj,

Már azt hittem, hogy sose jön el.

Bízva tudtam, így kell hogy legyen,

Reszkető szívvel vártam, átöleljen.

Úgy vágytam rég, hogy szeressen,

Itt legyen és a két karjával öleljen.

Érezzem szíve dobbanását, rajtam,

Forró csókjára epekedve vágytam.

Úgy bíztam, a szerelme csak enyém,

Lázasan szórtam a napokat mögém.

Egy nap kettő, egy hónap, sok nap,

Jár az idő, lassan, szüntelenül halad.

Úgy kértem, hogy eljöjjön az a nap,

Lám lassan is, de kertek alatt halad.

Sokszor gondolva rá, még mennyit,

Meddig kell várni, az egyetlen férfit.

Úgy vártam rég, igen azt az egyet,

Aki megkaphatta ezt az egy szívet.

S úgy vártam rég, erre az ölelésre,

A csókjára és az ölelő két karjára.

S úgy vártam még, kimondja a szót,

Azt mit érez és én érzek, a csattanót.

Hogy mennyire szeret, sose hagy el,

Amit úgy vártam rég, szerelemmel.

Budapest. 2021. 09.07.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !