Vétkeztem

Hallgattam rád, de nem a te hibád,

Az álmom csak hiúság és ábránd.

Nem akartál te tőlem semmi mást,

Csak testem, s lelkemet szétcibáld.

Most már tudom vétek volt, bánom,

De akkor volt veled, még nagy álmom.

De már belátom, kihasználtál engem,

Te voltál az egyetlen egy nagy vétkem.

Szerettelek és vágyakoztam utánad,

De neked nem volt elég, kimondtad.

Bizalmatlan voltam, s vagyok veled,

Mert engem meg ijeszt a szerelem.

Féltem úgy, egyszer engem is el kap,

Attól is ha az a másik semmit se ad.

Nem akartam semmit, mégis mindent,

A végén semmi nem lett, hát elment.

Akartam is, meg nem is, most vége,

El vétettem , nincs válasz a miértre.

Vétkeztem, tudom már hiába is sírok,

Bezárom a szívem, már senkiben sem bízok.

Sokszor vétkeztem, de néha jó volt,

De soha senki nem ölelt úgy nem csókolt,

Ejj, te is vissza sírsz még engemet,

Megbánod, hogy dobtad a szívemet

Budapest. 2021. 08. 05.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !