Sólyom és én

Sólyom és én, szabadnak születtünk,

Felhők s a végtelen ég van felettünk.

Szabadon szárnyalunk a lelkünkkel,

Telve van a bús szívünk a hűséggel.

Csak a szemünk árulkodik emlékkel,

Mikor szíved vérzik ha rá emlékezel.

Hűség és szerelem van a szívünkbe,

Mert ez bele van kódolva a vérünkbe.

Igazán csak egy, kit végleg szeretünk,

Viszonozás nincs, akkor elmegyünk.

Sólyom és én szabadnak születtünk,

Szívünk ha rátalál, végleg szeretünk.

Szárnyalunk a lelkünkkel, addig míg

meg nem találjuk közben, a Valakit.

Azt, kit szerethetünk majd halálunkig,

S miénk lesz a lelke már, mindhalálig.

Sólyom s én egyek vagyunk, lélekben,

Magányosan landolunk a fészekben.

Gondolatban utazik a szélcsendben,

Vágyakozik, álmodozik a végzetben.

Sólyom szárnyaiban az én vágyaim,

Szemei tükrében lássa meg céljaim.

A szívében az önzetlen szerelmem,

Lelkével szeretni őt, nincs kegyelem.

Várunk, egyre csak várjuk, szeressen,

Jöjjön az, aki a szívünkben egyetlen.

Kinek keze ott lesz örökké, kezedben,

Kinek szíve benne lesz, a szívünkben.

Aki ha kell elvarázsol, a szerelmével,

Ki megtölti lelkünket, reménységgel.

Ki az életben hű társad, barátod lesz,

Kinek lelkével, szívével egyesülhetsz.

Budapest. 2021. 08. 06.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !