Embernek lenni…

Volt Valaki, ki megérintette szívem,

Csak későn jöttem rá, kiben hittem.

Már túl késő, csak fájdalmat okozott,

Hamar odébb állt, csak úgy eldobott.

Mit meg nem tettem volna én érte,

De mielőtt elkezdődött s már vége.

Pedig úgy láttam talán lesz jövőnk,

Álmom elszállt, minden összedőlt.

Mégsem feledem, belül mar, sírok,

Bár saját lelkemmel harcokat vívok.

Nem tudom én már ez miért fájóbb,

Hiába nyugtatom lelkem, ne bánkódj.

Kevés az őszinte szó, olyan ember,

Aki nem hamis, és jó, ki nem kertel.

Valami borzalmas ez a világ, ez tény,

Hova jutottunk? Az ember milyen lény?

Pedig nem hatalmas dolgokról szól,

Csak viselkedni kéne szerintem jól.

Másikat kéne ember számba venni,

Mindenkor, mindenhol embernek lenni.

Budapest. 2021. 07. 27.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!