Csillagfényes éjszaka

Egy csillagfényes éjszaka volt,

Felettem ragyogott a teli hold.

Ahogy megláttalak, esti fényben,

Álltál a tópartján, a holdfényében.

Hűvösen fújt a szél, s vacogtam,

Bánatosan a parton bolyongtam.

Rá rá tévedt a szemem az ifjúra,

Messziről úgy tűnt, ő víz angyala.

Mozdulatlanul állt s nézte a vizet,

Vajon ő is bús és mily terhet vihet?

Csak álltam s vártam, lásson meg,

Teljesen feledtem rajtam is van heg.

Hiszen épp elhagytak, szívem rom,

Épp ma hagyott faképnél, a párom.

Az égiek nem engedték, sirassam,

Megláttam őt, szűnt a fájdalmam.

Aztán hajnalodott, haza tértem én,

Átfáztam, de a férfire emlékezvén.

Álomra hajtottam elfáradt testem,

S hagytam az álom útján a lelkem.

Volt egy furcsa látomásom, az ifjú,

Jött felém a csillagokból, juj kamu!

Láttam a kék szemét, mi olyan kék,

Mint a tenger színe vagy a kéklő ég.

És egyszer csak kinyílott szemem,

Az ifjú úgy elillant mint a szellem.

Kerestem egy darabig, nem leltem,

Így a látomásról is hamar letettem.

De jött ez este s nem nyughattam,

Uccu és a kardigánt így felkaptam.

Kimentem én a tó partjára, vártam,

Aztán jött egyszer csak meg láttam.

Ő is megláthatott, mert felém nézett,

Láttam terhet cipelt, talán ő is vérzett.

Egyszer aztán ahogy jött, úgy eltűnt,

Láttuk egymást, talán volt öt percünk.

Másnap vártam az estét, hogy lássam.

Lehet nem rossz így, már nem bántam.

Mikor kiértem a tópartra, felém indult,

Hamar ott termett , s arcom bele pirult.

Esténként sétáltunk a csillagos ég alatt,

Míg nem egyszer csak szerelem fakadt.

A horizont elhalványult s csókban forrt,

A két bús lélek, egymásra találása volt.

Csak egyszerűen jött és az ámor talált,

Ifjú minden este, csak engem csodált.

Aztán hamarosan, egymásba szeretve,

A lelkünk a fájdalmat, s bút eltemette.

Budapest. 2021. 07. 20.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !