Éjjeli pillangó

Mikor a nap is eltűnt az égen,

A hold mutatja magát, éppen.

Sötét felhőkkel járja el táncát,

S már mindenki alussza álmát.

Holdfényében feltűnik egy csodató,

Víztükrében jő el, az éjjeli pillangó.

Emberek millióinak őrzi az álmát,

S minden léleknek osztja az áldást.

Minden éjjel repked, a felhők felett,

Éjjelenként születik a sok sok jótett.

Tudod az éjjeli pillangó egy jó tündér,

Csodálatos a lelke, gyönyörű hófehér.

De aztán van egy két gonosz ember,

Ki romlott életében álmodni se mer.

Ezért az éjjeli pillangó életére törnek,

Aztán úgy állítják be mint a szörnyet.

Mi jó, mind el kell pusztítani, mert árt,

Ezek rontják a lelket, úgy tesznek kárt.

Mára már kevés az éjjeli pillangó ezért,

Mert sok a gonosz ember s aki nem ért.

Az éjjeli pillangó még is teszi a dolgát,

Meg kell állítania, emberben a romlást.

De minden éjjel harcol a kísértés ellen,

S mikor győz akkor ünnepel csendben.

Ő az egyetlen, ki a jó álmot szórja ránk,

Legyen ezen a földön így boldog óránk.

Harcol s nem adja fel, míg ki nem űzi,

Rossz démonokat, amíg le nem gyűri.

Ha este aludni térsz, keresd álmodban,

Segíts neki, a reggel érjen el tisztábban.

Mert ha megtalálod az éjjeli pillangót,

Láthatod a jóhoz a kaput és az átjárót.

Hát mondom, szeressétek ezt a kis lényt,

Ki munkálkodik a világban, az emberért.

Mert az éjjeli pillangó, csak értetek van,

Bízzatok, keressétek őt, az álmaitokban.

Budapest. 2021. 07. 09.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !