Egy kései randevú….

Igen nem történt más,

Mint egy telefonhívás.

Téves a szám, mondtam...

volna, de elállt a szavam.

Ahogy meghallottam őt,

Ahogy ő bemutatkozott.

De sajnos mást keresett,

És csak aztán hebegett.

A hangja elhallgattatott,

Még a fogam is vacogott.

Hosszú csend következett,

A randit velem beszélte meg.

Izgatottan vártam azt a napot,

Egy nappal előtte újra hívott.

Sajnálja, de nem lesz találka,

Küldetése van másik országba.

Kérdésemre, mikor jön haza,

Nem tudom, ezt válaszolta.

Mereven fogtam a telefont,

El sem kezdődött, de itt a pont.

Hónapok és évek múltak el,

Vártam a hívást, lassan menni kell.

A hajam deres, kezem is remeg,

Nem sokára, itt a halál sereg.

Egyre csak vártam és bíztam,

Éjjelente hallom hangját és sírtam.

Egy nap mégis megcsörrent a telefon,

Ő volt, hívott, hogy velem találkozzon!

Eljött ez a nap is, aztán felkészültem,

Tükörbe nézve, kicsit megijedtem.

Fehér hajam... homlokomon libeg...

Fakó arcomon... a korom meglep.

Belenéztem a két szemembe,

Ami még pajkosan néz velem szembe.

Kacsint s biztat, fuss már elébe,

A lélek nem öregszik semmit se.

Mégis össze találkoztunk, végre,

Álltunk, szótlan egymásra nézve.

Hajunk fehér, testünk megöregedett...

Egy kései randevú, ez velünk esett meg.

Budapest. 2021. 05. 11.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!