Tán nem vétek...

Oly gyakran mikor rád gondolok,

Magányos éjszakán, mosolygok.

Tudat hogy vagy, boldog vagyok,

Velem örülnek a csodás hajnalok.

Mikor pirkad és a hold aludni tér,

Hálás vagyok én minden emlékér.

Mikor felkel a nap, lágyan köszön,

Minden napunkat, megköszönöm.

Mézédes csók, még ajkamon ég,

Mit kaptam s adtam nem oly rég.

Válladon pihenni, boldog percek,

Olyanok mit soha el nem felejtek.

Ölelő karod, melegítette és óvta,

Lelkem, úgy repdes ölelésed óta.

Szemedben látom a boldogságom,

Mert oly boldog vagyok e világon.

A szívem, mikor a szíveden lüktet,

Szívünkben oly forrón egyesülnek.

Lelkünk szabadon szárnyal velünk,

Boldog érzéssel sóhajt fel belőlünk.

Minden szavad a lelkemig hatolva,

Bársonyos hangodtól meghatódva.

Bár messze vagy és reménykedem,

De tudom, te vagy az én mindenem.

Tán nem vétek szeretni, de néha fáj,

Eljön a holnap is, már nincs akadály.

Majd ha fejem, újra öledbe hajthatom,

Boldogan repeső szívvel egy hajnalon.

Budapest. 2020. 11. 09.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm a versemre szánt idődet!