Hol van az már...
Hol van az már…
Hol van már az a nyár,
Mikor ízleltem a csókod.
Hol van már az, mi rég elveszett.
Oly régen történt, mosollyal jöttél felém,
Azt a szép mosolyt, már nem láthatom én.
Hol van már az a szép szerelem,
Mikor óvtál és szerettél engem.
Oly rég volt már, én sosem feledem.
Messze jár tudom,
De két szemét látom, ha álmodom.
Hol van már mikor boldogok voltunk,
S nem érdekelt a külvilág.
Mikor együtt nevettünk és sírtunk,
Csupán éltünk egymásnak igazán.
Hol van már az a tiszta érzés
Mi a nőt s férfit élteti,
Mikor kéz a kézben sétálnak együtt,
Mert csak egymást szeretik.
Álom ez vagy illúzió, többé nem szeretek,
Hol van mikor könnyeimben, megláttam a szemedet.
Oly rég már nem álmodom , minek az , mert úgy fáj,
A kitörő könnyeimben, üres már a láthatár.
Boldog vagyok mert élek , de belül üres már,
Két szemem kutat téged, és lelkem haza vár.
Szeretném ha tudnád , míg élek,
Nem feledem soha már,
Egykor még szerettél s szerettelek téged,
De a múltunknak vége már.
Budapest. 2020. 08. 06.
Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !
Köszönöm a rászánt idődet ha olvastad a versem !