Te vagy nékem minden gondolatom,

Ha meg ébredek egy hűvös hajnalon.

Te vagy nekem a fény, boldog létem,

Csak vigyázz a szívemre, ezt kérem!

Fogd a kezem ezen a göröngyös úton,

Néha talán majd még meg is botlom.

Eddig csak éltem, léteztem a mának,

De most érzek és a jövőmben látlak.

Fogd meg hát, két remegő kezem,

Mert te vagy nekem a mindenem!

Eltékozolt évek, elfogyott remények,

Munkába fojtott a bánat, ez nem élet!

Megálmodott álmok, elfojtott vágyak,

Amikből más nem lehetett, csak bánat.

Mikor a szemedbe néztem, megláttam,

Most már tudom hogy hol nem jártam.

Legyél velem tapintatos meg türelmes,

Mert a sok csalódás megölte lelkemet.

Hogy újra érezzen és boldogan létezzen,

A fájó csalódott szívem már ne vérezzen.

A tegnapom már elmúlt a holnaptól félek,

De te szerelmesen rám néztél, érzem élek.

Légy mindenem, életem ebben a világban,

Éljünk szerelmesen, boldogan itt a mában.

Budapest. 2020. 05. 21.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva.

Köszönöm az idődet ha olvastad a verseim.