Csalódtam benned...

Én azért még gondolok rád,
Téged már nem hajt a vágy!
Néha bízom h' szeretsz még,
De van amikor elkap a félsz.

Mond édes szeretsz e úgy?
Vagy az már eltűnt, elmúlt?
Gondolsz e még féltőn rám?
Vagy csak, ha jön egy villám?

Inkább ne mond, már nem fáj,
Tudom, hisz régen elhagytál!
Elmentél és soha nem jöttél,
Vártalak, de mégse kerestél!

Igen bánkódtam, annak vége,
S ne gondoljad, talán mégse!
Minden nap kisebb remény,
Hiába bánkódsz nincs esély!

Pedig bíztam benned, hát fáj,
Menj, ne mondj semmit már !
Hátha neked így jó legyen így,
Milyen igaz,senkiben ne bízz!

Fájni fog a holnap is, de élek,
Jövőt még nem tudom, félek!
Szívemet az idő begyógyítja,
Feledi azt, ki szívem eldobta!

Csalódtam benned, fáj nagyon,
De tán vissza kapod egy napon!
Így majd eszedbe is fogok jutni,
Milyen fájdalmat tudtál okozni!

Budapest. 2020. 03. 25.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!
Köszönöm a versemre szánt idődet!