Magányomban
Nyisd meg a videót a zenei élményhez !
Magányomban
Egyedül alszom el és ébredem,
Élek mindig a mának védtelen,
Néha könny csordul arcomon,
Életem előre mégse láthatom.
Végtelennek tűnő nap és az éj,
Keresem a holnapom de miért?
Ha nincs mellettem az a valaki,
Akit tiszta szívből kell szeretni!
Mélyről fakadnak a fájó sóhajok,
Ébredéskor se tudom hol vagyok!
Éjjelente álmodom és összekuszál,
A hajnali ködben lelkem hazatalál!
Elgyötörnek a gondolatok ami fáj,
Nincs megállás, idő halad muszáj!
Csak kedves mosoly hiányzik már,
Míg élek remélek valaki talán vár!
Ha felhők közül mikor kibújik a nap,
Megfognám ha tudnám, szép pillanat!
Beragyogja fakó arcom, megsimogat,
Lágyan átkarol, belém hatol s hívogat!
Áttetsző felhő párnákra hajtani fejemet,
Elfeledni minden előjött fájó perceket!
Élet taposó malmát feladni lehet vétek,
Már régen a földön nem boldogan élek!
Hol van az a múlt aminek öröm volt élni,
Gyermetegen örültünk s nem kellett félni!
Mosoly volt az élet s csupa boldog öröm,
Évek teltek el hamar, de ez is az én köröm!
Lassan a nap eltűnik a láthatáron sötétedik,
Este van, feljön a hold és minden kezdődik!
Ágyamban csak forgolódok az álom elkerül,
Fáj a múlt, a jelen és az eljövendő veszettül!
Néha elalszom álmodom csak ő ért engemet,
Elhagyatott vérző szívem és bűnös lelkemet.
Néha úgy érzem sikoltanék én, de nem lehet,
Ma már úgy se éreznek a földön az emberek!
Budapest. 2020. 03. 22.
Saját szerzemény , szerzői jogok fenntartva!
Köszönöm az idődet ha olvastad a versemet!