Tudom hogy vársz…
Tudom hogy vársz…
Tudom hogy vársz a híd túlsó felén,
Fel csillant néha a halvány remény!
Többször vélem sejtetőn látni téged,
Mikor mereven nézed a messzeséget!
Tudom hogy vársz, hisz úgy szerettél,
Mikor aludtál is csak engem kerestél!
Mikor hűvös éjszakákon az ablakban,
Vártál vagy dideregtél a vaskapuban!
Ma már csak emlék vagy semmi több,
De sírig hordozlak, míg leszáll a köd!
Én meg egy törött szárnyú madár csak,
Ki már nem számolja a zord napokat!
Látom hogy vársz a híd túlsó felén,
Nyújtanám a két kezem, még feléd!
De valami nem hagyja hogy elérjelek,
Így velem maradnak a sajgó emlékek!
Lassan felszáll a hídról is a nagy köd,
Eltűnik a fátyol, a szememről el űzöd!
Tisztán látok im' de te sehol sem jársz,
Mosolyod is kicsit jött s tovább szállt!
Jönnek újra csak a szürke hétköznapok,
Levelet se üzenetet tőled nem kaphatok!
Hiszen a fellegekben nincs pergament,
Nincsen tinta sem, ahol a lét végtelen!
De én tudom hogy vársz a híd túloldalán,
Nem kell hozzá sem tinta sem pergamen!
Mert lélek ki abban lakozott kit szerettem,
Szabadon szárnyal felettem a végtelenben!
Budapest. 2020. 02. 10.
Saját szerzemény , szerzői jogok fenntartva!
Köszönöm az idődet ha olvasod a versemet!
